A munkácsi hősök

A munkácsi hősök
szerző: Móra László

1939. január 6. ^[1]

Fehér hóban piros vércsepp…
Vércsepp körül varjú madár
Sikongva szól: itt a halál!

Sok-sok vércsepp, sok-sok varjú,
Kihült szemek, dermedt karok.
Jaj, magyarok! Mind magyarok!

Miért haltak? Kik ölték meg?
Miért a könny, az árvaság?
— Mert gyilkolt a rút gyávaság!

Munkácsi föld, friss vércseppek,
Szent koporsók, hős halottak:
Áld titeket, áld a holnap!

Áld a holnap s áld az Isten,
S nem lesz köztünk soha egy se,
Ki nevetek elfelejtse.

Él nevetek, hős vértanuk,
Évszázadon, évezreden!
Megőrzi a történelem…

______

↑ Utalás a „vízkereszti csatára”, amely az első bécsi döntés alapján ismét magyar területen fekvő város határában húzódó demarkációs vonalon történt aznap reggel a magyar határbiztosító őrs, a városi nemzetőrség és a Rongyos Gárda tagjai, valamint a cseh reguláris erők között a Latorca hídjának birtoklásáért. A határincidens során a csehek megtámadták a várost, tüzérségi tűzet lőttek annak belsején lévő civil célpontokra, s szándékosan tüzet nyitottak a fehér zászlós magyar parlamenterekre. A összetűzésnek magyar részről tíz halálos áldozata volt, ebből a helyszínen öt „térképező” és két polgári lakos vesztette életét.

[1] Utalás a „vízkereszti csatára”, amely az első bécsi döntés alapján ismét magyar területen fekvő város határában húzódó demarkációs vonalon történt aznap reggel a magyar határbiztosító őrs, a városi nemzetőrség és a Rongyos Gárda tagjai, valamint a cseh reguláris erők között a Latorca hídjának birtoklásáért. A határincidens során a csehek megtámadták a várost, tüzérségi tűzet lőttek annak belsején lévő civil célpontokra, s szándékosan tüzet nyitottak a fehér zászlós magyar parlamenterekre. A összetűzésnek magyar részről tíz halálos áldozata volt, ebből a helyszínen öt „térképező” és két polgári lakos vesztette életét.

[1]