A moziplakát (1915)
szerző: Bálint Aladár
Előttünk, szemünk láttára serdült fel. Eleinte szerényen, alázatos esetlenséggel lapult meg az utcán tarkálló színes papírlepedők társaságában. Ősei a felnagyított olajnyomat, és a mutatványos bódé elé feszített festett vászon. E két ős nem sok jóval biztatott, de mikor az új sarjadék a mozik előcsarnokából az utcára, a plakáthengerekre merészkedett, lassanként megváltozott a természete, az utcához odimult, kivetkőzött régi esetlenségéből és a maga nyelvén beszélő, meghatározott célt szolgáló elkülönült egyéniség vált belőle.
A montmartrei művészek szóhozjutását idézi emlékezetbe ennek az új műfajnak gyors és kevés túlzással diadalmasnak is nevezhető kifejlődése ─ természetesen távoli vonatkozásban. A montmartrei kabaréplakátok és a moziplakátok egymáshoz való viszonya körülbelül ugyanaz, mint a fotográfiáé és a filmé. Magától értetődik, hogy e megállapításnál a művész személyét, kvalitásait ki kell, hogy kapcsoljuk és csupán az akkori és mostani plakát rendeltetése és ami azzal összefügg és belőle következik a plakát formanyelve az egyedüli szempont.
Hétről hétre újabb meg újabb filmattrakció kergeti egymást. Azt a filmet, amelytől leginkább remélt, hogy a legtöbb ember fantáziáját erősen izgatja, azt plakáton is publikálni kell. E plakátnak el kell nyomni, fölül kell múlni minden szomszédját, ami egyébként többé-kevésbé majdnem minden plakát célja.
Míg más plakát megcsinálásánál elegendő egy-egy frappáns ötlet művészi megjelenítése, itt néhány tömör színfoltba sűrítve, a film egész tartalmát, az abban lepergő cselekvés komplexumát is ki kell, hogy fejezze a moziplakát.
Éles szemű, gyakorlott kezű, biztos ítéletű, jó ízlésű művész tudja csak artisztikusan megoldani e nehéz feladatot. Egy-egy film az ábrázolható helyzetek nagy tömegét és változatát foglalja ugyan magába, de azokból ki is kell válogatni azt, amelyik a legfontosabb, legkarakterisztikusabb és egyben artisztikus megoldási lehetőséget nyújt.
Azok a művészek, akik különösen sokat foglalkoznak moziplakátokkal ─ mert ebben is észrevehető a szelekció ─ talán nem is tudják, hogy művészetpedagógiai szempontból mennyire fontos a munkájuk. Egy-egy plakátjuk olyan nagy embersokaság figyelmét provokálja ki, amilyenről például egy kiállító, tárlatra dolgozó piktor nem is álmodhat. A közönség érdeklődése egyre fokozódik és minden új moziplakát megjelenése esemény.
A háború alatt, amikor a kereskedők, iparosok plakátjai részben elmaradtak, a mindenfelé kiviruló moziplakátok fokozottabb mértékben uralják az utcát.
Különösen az utolsó hetekben egész színfergeteg zúdult a városra, hatalmas kék, zöld, vörös, narancs foltok részegítik a tekintetet, izgalmas sietséggel tűnnek fel és múlnak ki az egymással versenyre kelt harsányhangú színes papírlapok.
Illő tehát, hogy legalább néhány sorban foglalkozzunk e jelenséggel és a főbb szempontokat vázlatosan ismertessük.