A miskolci bíró
szerző: Tompa Mihály
Ki vagyon már téve
Miskolc városába',
Szép ifiú asszony
A siralom-házba.
Az egész életre
Nincs csak három napja,
Fejét holnapután
A pallos lecsapja.
Mit cselekvék, mit nem?
De nagy volt a vétke;
Fejére a törvény
Halált mondott érte.
Bámulók tolongnak
Ajtaján napestig:
S elitélt rabasszonyt
Jól vagy roszúl festik.
De egy ifju férfi
Tart oda legjobban,
Ki amikor nézi:
Arca lángra lobban;
Szerető vagy testvér,
Ki oly nagyon szánja?
Ez ifju ember a
Város főbirája.
Mig ezek igy mennek:
Elmúlik a két nap;
Csak egy éjszakád van
Szerencsétlen szép rab!
Hosszú is, rövid is, -
Hosszú gyötrelmével!
De rövid, mivelhogy
Az utolsó éjjel.
Egyet üt. Reggelig
Nem sok van már hátra:
Kivel imádkozva
Készül a halálra:
Nincsen a fogolynál
Csak a lelkipásztor...
Az is megy, - s ha eljön
Utószor jön másszor.
Lehajtja bús fejét,
Majd a mécsbe bámul;
Lágy selyem-hajának
Dúsgazdag kontyárul
Fekete fátyol csügg,
Önmagának gyásza...
Holnap mosódik le
Piros vérben ázva.
Nem pihent már régen -
S erőt vészen rajta
Elkinzott test, lélek
Hosszú fáradalma;
Míg az őrök csendben
Állnak a tornácon:
Ledűl és elnyomja
Zavaros mély álom.
Most valaki nyit be
A siralom-házba;
- Keresztül-vetődik
Előtte két dárda;
De amint az őrök
Az arcát meglátják:
A főbiró elől
Elveszik a dárdát.
Az ifju a foglyot
Merőn, némán nézte;
Lehajolt kebléhez...
S az nem vette észre.
És csókolva ajkát
Sokáig egyvégben:
Édes álmat érzett
Félalva, félébren...
De hogy felserkent, s a
Mámorból kitisztult:
Keblétől borzadva
Ellöké az ifjut;
Ki az? szólt remegve
Ki idejő orúl?
S halál leányának
Szerelmére szorúl?!
Azután megállott
Merőn, mint a márvány;
Révedező lelke
Az eseten járván;
Szemében még a kéj
Gyorsan hűlő lángja...
Míg szivét a halál
Zord fagya elállja.
S szólt: ki vissza-rántál
E bűnös világhoz:
Szerencsétlen ifjú!
Öntetted elátkoz...
Bennem a halállal
Ültél ma nász-éjet...
A fagyos menyasszony
Még ma eljön érted!
Míg beszél a rabnő
Reszketeg jós ajkkal:
Elrohan a biró...
Meghasadt a hajnal!
S mi nagy titkon történt
A siralmas lakban:
Őrök által reggel
Véletlen kipattan.
Elfut a tett híre,
S a népség fellázad:
Halálát kívánja
Város birájának!
A fagyos menyasszony
Hamar eljött érte:
Rabasszony vérével
Összefolyt a vére.