A mi vasutunk

A mi vasutunk szerző: Gárdonyi Géza

       Olvastam már csúfondáros írásokat a vidéki vasútakról, hogy azok milyen csigák és hogy azokon vadászni lehet.
Megcáfolom ezeket a gúnyolódásokat. Sietéshez szokott városi emberek írták.
Nálunk nem siet soha senki. A sietés az élet örömeinek megölője. Aki siet, vagy bolond, vagy sánta, vagy harangozó. Mert a harangozónak mindig egynegyedórával később jut eszébe, hogy harangozni kell: a sánták pedig Isten különös rendeléséből mindig sietve járnak. Ez az oka, hogy levélhordónak is sánta embert választottunk.
A vasútunk sem készült el hamar. Tizenöt esztendő kellett hozzá. Akkor kormánypárti képviselőt választottunk, hogy az szerezzen hozzá lokomotívot. Szerzett is. Az ellenzéki lap megírta, hogy Baross Gábor az államvasútak lomtárából adta a lokomotívot.
- Annál jobb, - mondottuk, - legalább sohasem ütközik bele sebes hajtás miatt más masinába.
S kiderült, hogy a mi lokomotívunk csakugyan okos és alkalmatos jó masina. Csak elindítani nehéz, meg megállítani. Máskülönben jól viszi a vonatot.
Késés nincs is nálunk soha, hacsak a másik vonaton nem akarjuk folytatni az útunkat, vagy ha útközben a bikának kedve nincs velünk dulakodni.
A bikák ellenségei a vasúti rendszernek.
Megtörtént nem egyszer, hogy a bika két kilóméternyire visszalökdöste a vonatunkat. De be is jegyeztük az állomáson a csordást a panaszkönyvbe.
Ez az eset akkor általános felháborodást keltett. Az "Ellenőr" két nagy véres vezércikket írt az esetről. Mikor aztán a szerkesztőt is becsukták, a csordást is becsukták, az eseten lassankint megcsillapodtunk.
Más késés nem igen fordult elő még hófúvások idején sem. Nem mintha kitűnő hóekéink volnának, hanem, mert ilyenkor a közlekedést egyszerűen megszűntetjük.
És higyjék el, ez sokkal bölcsebb intézkedés, mint Cegléd és Szolnok között hóba rekedni, ott éhezni, fagyoskodni és teremtettézni egész héten át.
A mi vonatunk naponkint kétszer indul: reggel három óra ötvenkilenc perckor, meg délután egy óra ötvenkilenc perckor.
Ezt a rendet mi állapítottuk meg, hogy ne lehessen lemaradni a vonatról.
Aki ugyanis utazni akar, azt mondja: - A háromóraival utazom hajnalban. Tehát biztos, hogy négy órakor ébred fel.
Azalatt, míg ő felkászolódik, a fűtőt is elő tudják keríteni a Két Egérből, Zöld pocokból, vagy egyéb cifra férgekhez címzett italos helyekről; a konduktort is sikerült huzamos locsolásokkal ébredésre bírni s a masiniszta is megtalálódott valami névnapi iparos-társaságban, ahol épp a negyvenedik tósztját sikerült közkívánatra elhallgatnia.
A vasúti főnök még csak Bárándi szenátorra várakozik. A hajdú már este jelentette, hogy nála nélkül el ne menjen a vonat. A szenátor csakugyan meg is érkezik a leányával, Juliskával. Juliska szőke leány. A fején széleskarimájú szalmakalap. A szemei búzavirágok. A kezében pedig egy nagy csokor pipacs van.
A váltónál a konduktor visszaszalad még a szenátor tajtékpipájáért. Azután csengetnek is, fütyülnek is.
S a vonat megindul.
Különféle lekottázhatatlan, de kellemes nyikorgások és illő zörömbölések között kiérkezik a szabadba, a mezők közé, ahol mint két egymás mellé esett óriás, hosszú, vékony ezüsthajszál fénylik a síkságnak messzeterjedő sötétzöldjében.
És megy a vonat csöndesen, lettyegve, döcögés nélkül. Itt-ott ráhajlik a sínre a hamvas keserűlapú és violaszínű sápadt bogáncsvirág. Mintha azok is utazni óhajtanának.
A konduktor előszedi a kupé kanapéiba rejtett tábori székeket és körülrakja az asztalt. Bor is van. Szóda is van. Lilienfeld kereskedő kártyát tesz az asztalra és oszt.
Juliska kikönyököl a kupé ablakán. Páva Bandi pedig a szomszéd kupé ablakán könyököl ki.
Páva Bandi most került a megyéhez. Csinos, pörge a bajusza és fehérgalléros, batiszt tarka inget visel; a nyakkendője selyem s a cvikkere aranykeretű.
A szél vidáman fujdogál. Juliska fel-feldob egv-egy pipacsot. Ez jó mulatság. A szél elkapkodja a pipacsokat Juliskától. Páva Bandi pedig a széltől kapkodja el.
A kupéból kihallatszik a kártyák csattogása. A vonat vidáman pöfögve halad tovább. Páva Bandi csövet csinál a tenyeréből és átszól Juliskának:
- Igazán jól áll a kalapjához.
- Micsoda?
- Az a gyönyörű két kék szeme.
A pipacsok pirosak. Juliska is piros, Bandi is piros.
A vonat megható dallamokat dörömbölve halad tovább a napsugáros ég alatt, a hullámzó vetések között.