A megelégedő házastárs
szerző: Kis János
Nincs palotám, aranyom sincs,
De szegény hajlékomban
Aranynál sokkal nagyobb kincs,
Békeség, követ nyomban.
A leghűségesb szerelem
Nyájassága vesz körül,
S a legnagyobb fejedelem
Annyit mint én nem örül.
A nap első súgárjával
Csókolva költ fel hívem,
Bájoló mosolygásával
Megvídámítja szívem.
Azután vídám elmével
Repűl gyors munkájára,
Frissen varr s fon szép kezével
Kis angyalink számára.
Estve dolgaink fogytával,
Karját karomba fűzi,
Majd énekkel, majd tréfával
A gond fellegit űzi.
S csak egy patak csendes árja,
Melly öntözi kertünket,
S csak a hold szelíd súgárja
Látja szép örömünket.
Melly boldog, ki vígan éli
A közép sors javait,
S irígy szemmel nem szemléli
A föld pompás nagyait!
Egek, nékem fényességet
S nagy kincset ne adjatok.
Adtatok vígszívűséget -
Attól meg ne foszszatok!