A megelégedés (Fazekas Mihály)

A megelégedés szerző: Fazekas Mihály

Jövel, magad légy óh megelégedés!
Mértékzsinórom, sőt vezetőm, mikor
     A nagyvilág tövisses útján
          És szövevénnyei közt nyomozlak. -

Bé voltam a szent hellyekig, és egész
A borzadásig telve-telék kegyes
     Áhítozással s tisztelettel,
          A szeretet kimeríthetetlen

Nagy kútfejének színe előtt: kinek
Mindenttudó bölcs lelke belát egész
     A titkokat fedő vesékig.
          Boldogok, akik ezen nagy Úrnak

Szolgái, mondék: megvetik a világ
Csalóka fénnyét és megelégszenek,
     Hahogy szelid erkölcsök által
          Jóra vezérlhetik a veszendőt. -

Meghökkenék és hátraesém, mivel
A tisztelendő égi libériák
     Alatt sok ördögök cselédit
          Kelle valóba előtalálnom.

Hol vagy! kiálték, óh, megelégedés!
Hisz a ravaszság, a dühös üldözés,
     A nagyravágyás és irígység
          Nem lakozik veled egy tanyába.

Rezgő inakkal lépegeték odébb. -
Atyám, ne kísérts, sőt szabadíts meg a
     Gonosz kezektől. A te fényes
          Képviselődhö' megyek keresni

A lelki békét. - Hát ti kemény falak!
Feszes vitézek! fegyverek! és arany
     Jármú cselédek! tán tirátok
          Bízta csudállatos őrizését.

Uram, bocsáss meg, kötve hiszek, gyanús
Amott az együgy; itt ez az úri fény. -
     Sok a porig nyomattatott nép,
          Nem lehet addig az ő királlyok

Boldog. - Fogadd fel, kedves Atyánk! ügyét
Az elgalázolt jó fiaidnak, és
     Mutass palánkot a kevélynek
          S tiltsd meg az emberi vérszopókot:

Majd akkor aztán a megelégedést
Rajtad tanuljuk, mert ki-ki űzheti
     Közjóra célzó hivatalját
          Akkor egész az elégedésig.

Addig bocsáss meg, jó megelégedés,
Hogy nem kereslek. Mert ki találja ki,
     Mely'k láncokon vagy mely'k üregbe
          Mézeled a letapodt igaznak

Mérgelt falatját. - Boldog az, aki a
Másolhatatlan sors dühödése közt
     Tisztán verő szivét tapintván
          Símogató kezed ott találja.