A marsiliai ének
| A marsiliai ének szerző: Rouget de Lisle, fordító: Verseghy Ferenc |
Ébredj hazánknak bajnok népe,
ragadd ki híres kardodat,
nevednek esküdt ellensége
dühödve hozza láncodat.
A vérszopó tirannusfajzat
melledre szegzi fegyverét
s véredbe mártja rút kezét,
ha szolgálatra nem hurcolhat.
Fegyverre, bajnokok,
levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
a vérszomjúkra,
szabdaljuk halmokra!
A zsoldos martalékok nyája
ordítva habzik ellenünk,
halált visítgat trombitája,
remeg szavára életünk,
Szerelmes asszonytársainkat
örök bilincsre kergeti,
honunkat földig égeti
s pallosra hányja magzatinkat.
Fegyverre bajnokok stb.
E szívtelen rabok dagálya
győzhessen egy nagy nemzetet?
Az emberjussnak kent nadálya
igázzon férfiszíveket?
Csordája béres árulóknak,
mely kész eladni a hazát,
hogy hordozhasson pántlikát,
jusst szabjon egy szabad országnak?
Fegyverre, bajnokok stb.
Reszkess lator tirannus pára,
jutalmad napja érkezik,
fejedre száll a vérnek ára,
mely érted ingyen öntetik.
Tanácsnokidnak dőre pártja
önkényt koholja vesztedet,
e nemzet lesz, ki fényedet
örök homállyal elborítja.
Fegyverre bajnokok stb.
Öld, bajnok, a gaz despotákat,
kik embervérben fördenek,
s kik megtapodván jussainkat,
lopott bíborban fénylenek.
De szánd meg embertársainkat,
kiket magokhoz csaltanak,
vagy másképp arra bírtanak,
hogy ostromolják honnainkat.
Fegyverre bajnokok stb.
Édes hazánknak szent szerelme,
segítsd vitézid karjait,
kedvelt szabadság istensége,
törd össze népünk láncait.
Küldjétek ütköző csatánkhoz
a győzedelmek angyalát,
hadd űzze a vak despotát
pokolnak kormos ajtajához.
Fegyverre bajnokok,
levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
e vérszomjúkra,
vagdaljuk halmokra!