A makkabaeusok anyja
szerző: Lőrinczy Zsigmond
Víg dal riadjon Dántól Berzebáig,
Sión leányi! zöngjön dal—zene!
Jehova népe Jehovát dicsérje, —
Légy áldva Jákob szent nagy istene!
Egedbe tört fel néped hő imája!
Millió ajakról harsog, zöng a hála.
Hűvös patakhoz ért az üldözött vad
Hosszú, epesztő szomjuság után,
Sajgó sebére iratos virányon
Balzsamfüvet lelt lombok árnyékán.
Leszórta gyászos fátyolát a lélek,
Bilincseit a zsibbadt kéz — kebel:
Szídd a szabadság üde levegőjét,
Oh nemzetem, megáldott Izrael!
Víg dal riadjon Dántól Berzebáig!
És áldva én! — Mint termő dús olajfát
övez körül szép ifju sarjadék: —
Oh fiaim, én drága csemetéim,
Megváltókat hazámnak én adék.
Mint küzde Júda, küzde Eleázár
S a többi hős oroszlán-gyermekek!
A szabadítók érdemetlen anyja
Én — én vagyok, ég és föld hallja meg!
Sión leányi, zöngjön dal — zene!
Áldásod Isten, bűnös gondolatban
Keserű ajkkal hányszor átkozám:
Ért volna inkább meddőség rút átka! —
— S méhem gyümölcsit zúgva hordozám.
Rabszolga-sarjat szülnöm rab hazának:
Oh anyakínok kettős iszonya!
És im,— a békót fiaim zúzák szét — —
— Én ég kegyeltje, hálátlan anya!
—
Jehova népe Jehovát dicsérje!
Legyen megáldva a fájdalmas óra,
Midőn szülélek, hősi bajnokok,
Áldott a sziv virrasztó remegése,
Mely hűn takarta gyermek-álmotok;
Áldott a siró honleány keserve,
Mely kétségbe esve vágyta a halált:
Irgalmad, oh ég! — kishit szégyenéül
Annál dicsőbben tört ez éjen át.
Légy áldva Jákob szent nagy istene!
Én hőseim, mily szépen leng babértok,
Szüzek fonák azt fürtitek közé:
Rebegve kisded — aggastyán magasztal
És hint virágot a győzők elé!
És szárnyal a szó: „diadalt nyerének,
Mint Góliáton Isai fia" ….
Oh, hogy szememnek, Isten! — Dávid ősöm
Föltámadtát megadtad látnia!
Egedbe tört fel néped hő imája!
Ép újra Dávid széttépett palástja
Szent Izrael királyi termetén,
És porba tiprott drága bíborára
lm visszatér a régi büszke fény.
Hősökbe öntéd szent lángod, nagy Isten!
Velők te küzdél: Izrael szabad!
Elszárad a kéz, mely oltárod' éri,
Otromba bálványt porba dönt szavad.
Millió ajakról harsog, zöng a hála!
Oh mint ragyogsz uj, boldog Jeruzsálem,
Nem börtön immár és nem temető; —
Mozog, felépül — nézd! — a százados rom,
Életre hívja titkos szent erő.
Jeremiás, romok gyász-siratója,
Múltját felejti uj öröm miatt,
És a siralmak dalnokának ajkán
Vidám zsolozsma renditőn riad.
Víg dal riadjon Dántól Berzebáig,
Sión leányi! zöngjön dal — zene;
Jehova népe Jehovát dicsérje,
Légy áldva Jákob szent — nagy istene!
Egedbe tört fel néped hő imája:
Millió ajakról harsog, zeng a hála!