A magyarok ősanyja
szerző: Gárdonyi Géza
Ázsiában, ciprusfából nagyerdő,
Teremtéskor ültette a Teremtő.
Nagyerdőben kerek kis tó, - nem látszik.
Dula király két leánya ott játszik.
Egyik leány barna mint a széntőke;
másik mint a buza-szalma oly szőke.
Mind a kettő szép, mint Jákob szent álma,
mínd a kettőt száz kisasszony szolgálja.
Két fia volt az óriás Nimródnak.
Ezek egyszer aranyszarvast hajszoltak.
Aranyszarvas elveszett az erdőbe:
beugrott a kerektói fürdőbe.
Danolgatnak a fürdőző leányok.
A holdvilág épp odasüt reájok.
Nagybámulva hőkölnek a legények.
Magyar súgja: "istenuccse tündérek!"
Szétint Hunyor: "Csöndes szájjal legyetek!"
a tó körül lassan körbe menjetek!
te meg öcsém nézz szét a sok menyecskén!"
Felel Magyar: "Azt a szőkét szeretném!"
A legénység körülkerül titokban,
s mint a macska az egérre kirobban.
Sikoltoznak a leányok s futnának;
szárnyok volna, bizony el is szállnának.
Csak egy leány áll nyugodtan magába:
haja szőke, mint a buza szalmája;
gyönge testét selyemfátyol takarja.
Magyar gyorsan a nyeregbe ragadja.
Piros hajnal föltetszik a pusztába.
A paripa habot hány már futtába.
Magyar a mént ballagóra engedi,
s a királylány gyönge arcát fölfedi.
- Élsz-e rózsám, foglyul esett kis tündér!
Haragszol-e, hogy ölembe kerültél?
Ha haragszol, a paripám megfordul,
de utánad, hej, a könnyem kicsordul.
Felelt a lány: - Én mindezt megálmodtam:
Egy hatalmas sas rabolt el álmomban.
Ringatózva vitt a magas egekbe,
s gyönyörködve nézett az én szemembe.
S így szólt tovább: Olyan vagy, mint az a sas:
orrod sasorr, karod erős, mint a vas!
a nézésed mély, mint a sas nézése......
S gyönyörködve nézett föl a szemébe.