A magyar szépekhez
| A magyar szépekhez szerző: Orczy Lőrinc |
Szépek! természetnek csodás alkotmányi,
Öszvekevert nemnek díszes oltoványi,
Földi embereknek szeretett bálványi,
Ti vagytok világnak vonzó szivárványi.
Mikor az Alkotó gyúrta testeteket,
A ti kovásztokban hinte sokféléket,
Úgy vélem mágnesből nem kicsiny részeket,
Kevert, mert bírjátok a mi szíveinket.
Nincsen Newton, nincs Leibnitz, ki tudjon leírni,
Hiába titeket anatomizálni,
Minden állatokat könnyebb ábrázolni,
Mint néktek csak egyik percetekről szólni.
Salamon rólatok mit azt rövideden
Szóla, nem volt szinte talán esméretlen,
Nem leszek hozzátok én olyan kegyetlen,
Hogy mondjam, az asszonyállat telhetetlen.
Megtompul az elme ennek vizsgálásán,
Az ész kiüresül ennek leírásán,
Könnyebb tétovázni Daedalus járásán,
Mint csak egy asszonynak elmenni nyomásán.
Romlottság, mely vagyon nyomorult emberben,
Közönséges ugyan, de nem oly mértékben,
Nagyobb állandóság van a férfivérben,
Nagy állhatatlanság az asszonyi nemben.
A ti szivecskétek aminő hajlongó,
Az eszetek szinte olyformán bolyongó,
Április formára kedvetek borongó.
Harag és szeretet egyaránt csak ingó.
Az embert nevezték hajdan kis világnak,
Én az asszonyokat tartom más állatnak,
Filozófusok is az ilyen madárnak
Magyarázásáról sokat disputálnak.
Nincsen annyi barlang Tátrának hegyében,
Mennyi rejtek vagyon asszonyok szívében,
Nincsen oly élesség Argusnak szemében,
Mely bétekinthessen e jeles örvényben.
Mást hinni, mást szólni, mást belől gondolni,
Azt, mit nem akartok, kívül úgy mutatni,
Titkot, csalfaságot el tudni takarni,
Szemet, szót, jeleket hazugságban hagyni.
Akit most szerettél, azt mindjárt gyűlölni,
Akit ma dicsértél, azt holnap gyalázni,
Ennek kedve ellen szívét ajánlani,
Mástól barátságot hívséget elhúzni.
Esküdni, hazudni, sírni, reménykedni,
Örülni, törődni, ismét hízelkedni,
Szeretni, gyűlölni, nem szólni, felelni,
Egyszersmind némulni, már sokat beszélni.
Tréfát indítani, mélyen gondolkozni:
Ma kedvet mutatni, holnap unatkozni,
Ma tetszik heverni, holnap már utazni,
A Comediáról menni imádkozni.
Most cifra, most lusta ruhába öltözni,
Társaságot unni, mint szent elrejtezni,
Egész éjszakákon ismét dorbézolni,
Világot útálni, hozzá ragaszkodni.
Ígirni, nem adni, napra halasztani,
Puszta reménységgel szerelmest táplálni,
Ájulást, kétségben esést csak nevetni,
Előttünk meghalni, ismét feltámadni.
Elhagyom, mit Mózes írt Éden kertéről,
Semmit nem említek Gomorra helyéről,
Szólok ezután lett sok más történetről,
Reátok háromló kevert dicséretről.
Nagyobbra nem mehet világi felsőség,
Nálatok, Asszonyi Rend! van az elsőség,
Nincsen az ég alatt oly toronyerősség,
Kit meg nem hódított az asszonyi szépség.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Mire vetemedtem bódult írásomban?
Szép Nem! képeztelek rút ábrázolásban,
Jaj nékem! Venusnak jutok haragjában,
Ha a jót tagadom, mely van asszonyokban.
Való, hogy sok rossznak vagytok koholói,
De ellenben jóknak szintúgy megtartói,
Nem tudom, vagytok-e világ jobbítói,
De tudom, szokásnak, ti vagytok hozói.
Amit ti akartok, akarja egész nép,
A rút, a kedvetlen általatok lesz szép,
Vagyon tibennetek valami édes pép,
Mely minket fogvatart, mint madarat a lép.
Innét tihozzátok szabjuk az eszünket,
Kedvetekre bontjuk öltözeteinket,
Házi szokást, étket, épületeinket,
Tinéktek szenteljük efelett szívünket.
Ország általatok jön virágzásában,
Sok tartomány úszik kincses gazdagságban,
Mennyi mesterségek volnának hamvában,
Ha ti maradnátok a régi szokásban.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Megengedem néked, keress pajtásságot,
Kerüld a szomorú vad magánosságot,
Köss az érdemessel szíves barátságot,
Becsülettel űzhetsz tréfát s nyájasságot.
Vagyon mind ideje, mind módja ezeknek,
Példáját nem fogjuk követni töröknek,
Ki zárt, strázsát rendel hív feleségének,
Semmi szabadságot nem enged szépének.
Nem azért teremte Alkotó títeket,
Hogy setét szobában csapjatok legyeket,
Engedett néktek is gyönyörűségeket,
Melyekkel élhettek tartván a közepet.
A kamukás ágyból későbben költözni,
Lehet, tükör előtt csinosan öltözni,
Szagos vízzel piros orcádat öntözni,
De arról eközben nem kell felejtkezni:
Hogy kedves társodnak házi gazdasága
Szép s jó renddel folyjon, s fogyjon gondossága.
Általad terüljön java s gazdasága,
Ne légyen oly terhes házi sáfársága.
Dicsérem, szeretem én azon Szépeket,
Kik tudnak nevelni Isteni Képeket,
Világnak, királynak adnak csemetéket,
S ezeknek példásan tésznek jó leckéket.
Kik, mint szorgos anyák, sok házi cselédnek,
Nemcsak ruhát adnak, s módját eledelnek
Szabják, hanem gondját viselik lelkeknek,
És jó példájokkal magok elől mennek.
Kik a henyeséget cselédtől elűzvén,
Azzal a vétkeknek okaik mellőzvén,
Házat kormányoznak lármákat kerülvén,
Csendesen, erősen, mindent elrendelvén.
Kik a büszkeséget magoktól elűzik,
A sok mendemondát nyelvökre nem fűzik,
Kik, mint nagyurakat, a szegényt úgy nézik
Mind annak, mind ennek szükségét intézik.
Kik szurkos majornét a lambris szobában
Béhínak, s kérdezik, hány lúd hizlalóban,
Hány tyúk, hány polka ül setét kamarában,
Hány tehén, hány borjú vagyon istállóban.
Kik felgyürekezvén szegletét házoknak
Megjárván, számát is tudják a kulcsoknak,
Magok elrendelik módját kamaráknak,
És parancsolatot adnak szakácsoknak.
Kik olasz virágnak becsülvén szépségét,
Fejekre, melyekre rakják ékességét,
Azonban esmervén kender s len szükségét,
Ideig szenvedni tudják büdösségét.
És fonás-szövésnek jól értvén munkáját
Esmérvén sokféle lisztnek is a lángját,
Magok megtekintik sütés szövés módját,
Kerülik a szakács takács praktikáját.
Kik rostát és szitát meg szoktak olvasni,
Sok dézsát fazékat jó számban tartani,
Kik rovást és listát meg szoktak vizsgálni,
Ezek elmehetnek világba sétálni.
Ha kiket természet formált jobb agyagból,
Többet hörpentettek igaz okosságból,
Igaz ítéletet tesznek a dologról,
Számot tudnak adni majd minden szavokról.
Kik innepre kelvén élet reguláján,
Magok öszvegyüjtvén cseléd sokaságát,
Olvassák, vagy hallják Szent Pálnak írását,
Hirdetik Istennek Evangéliumát.
Az ilyen Szép képe tökéletességnek,
Az ilyen formája a jobb erkölcsöknek,
Mehet nagyvilágba, bálványa bölcseknek,
Lészen, s tiszteletet hoz gyarló nemének.
Ilyen Szépet írtak például Szent Könyvben,
Ilyen Szépet tudok én is a megyében
Boldog Férj! ki ülhet ilyennek ölében,
Tartsa meg az Isten soká kegyelmében.
Méltó ilyen asszony, kinek hóduljanak,
Szívet, szeretetet emberek adjanak,
Méltó, kinek nyomán Szépek maradjanak,
Romlott erkölcsökből jobbra változzanak.