A magyar mérnökökhöz

A magyar mérnökökhöz szerző: Jankai József

Kiált a kor, hallgassatok szavára,
Hatalmas ur a kornak szelleme.
Épüljön fel a csarnok nem sokára,
Melynek régóta állni kellene.
Épüljön csarnok a közös jóllétnek,
Hol a szent igék testesüljenek,
Magasztos hivatás ez a tiétek,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

A sors haragja dúla mostanában,
Miként már oly sokszor — e szép hazán:
Csalatkozott megünnepelt fiában,
S tövissé vált babérja homlokán.
Jőtt a csapás embertől s az égből,
Szövetkezének romboló kezek.
Könyet törölni a szép hon szeméből,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Oh! bár sok elveszett, de még se minden,
Van puszta sík, hegy, völgy, Dunánk, Tiszánk,
Van két kezünk, s bár áldás rajta nincsen:
Azért ne nyíljék ám panaszra szánk.
Hisz a panaszt — ugy sincs — ki értené meg:
Hallgassunk és tegyünk a mit lehet,
Engedve a kor intő szellemének,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Rázzuk le lábainkról a bilincset,
S ekének verjük a kemény vasat.
Szedjük ki a földből a drága kincset,
S a jobblét hajnala reánk hasad.
Gép füstölögjön minden kis majorban,
Vasút hálózza be a téreket,
S gőz-szárnyakat gyorsan röpitni sorban,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Mig hal terem Tiszában és Dunában,
Mig a rónán hullámzik a kalász:
Dugott kézzel ne üljünk a szobában,
S nem hal meg éhen a szegény halász.
Föl, tettre észszel, és föl tettre kézzel!
Én e munkát Isten szentelje meg.
Az összetett erőből mi se vesz el,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Ész és erő, hol egybeforrva vannak,
Mindenhatóvá válik ott a kar.
Ha a herék a méztől nem dagadnak:
Nem másért izzad a szegény magyar.
A vessző eltörik szálakra szedve,
De nagy csomóban törni nem lehet.
A küzdelemben a hont nem feledve,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

A régi kornak egyetlen tanában
Számitástok legcsalhatatlanabb,
Számitva kell küzdenünk mostanában,
a számitásnak csalni nem szabad.
Küzdjünk előre oly bölcs számítással,
Hogy a hazát küzdelmünk védje meg.
Egy só — kenyérben nem osztozni mással,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Kiált a kor, hallgassatok szavára,
Hatalmas úr a kornak szelleme.
Épüljön fel e csarnok nem sokára,
Melynek régóta állni kellene.
Épüljön csarnok a közös jólétnek,
Hol e szent igék testesüljenek;
Magasztos hivatás a tiétek,
Magyar mérnökök, egyesüljetek!

Felolvastatott a magyar mérnöki egyesület első közgyülésén.