A magyar itélet

A Wikiforrásból
A magyar itélet
szerző: Emőd Tamás
Megjelent A Holnap irodalmi antológia második kötetében Nagyváradon, 1909-ben.

Ha megdördülnek a magas egek,
Mikor a föld négy sarka reng-remeg,
S az isten szava ítéletre hív,
Vért gyöngyöz a szem és szakad a szív.

Nyögő harangok, érces harsonák
Sikongva sírnak a világon át,
A levegő kénköves lángra gyúl
És minden földi féreg sárba hull.

A magyar menybolt szanaszét hasad,
Sírok nyitódnak Fehérvár alatt,
Tihany szent ormán megáll az idő,
Vizek haragos áradata nő.

A Vérmezőre vörös hold ragyog,
Feltámadnak a martír magyarok,
Dózsa csillaga sistereg, tüzel,
Ó gályák hada háborogva kel.

A halál úr lesz mindenek fölött,
A nagy ítélet zúg és hömpölyög:
Betelt a mérték. Ámen. Itt az óra.
Az Úr harangja csenget virradóra..!