A magyar helyesírás szabályai/Az egyszerűsítő írásmód

A Wikiforrásból
← A hagyományos írásmód A magyar helyesírás szabályai
Magyar Tudományos Akadémia
(Az egyszerűsítő írásmód)
A különírás és az egybeírás →

Az egyszerűsítő írásmód[szerkesztés]

A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás

92. Helyesírásunk néhány esetben észszerű egyszerűsítést alkalmaz; így a többjegyű betűk kettőzésekor és három azonos mássalhangzót jelölő betű találkozásakor.

93. A többjegyű betűk (pl. cs, sz, ty, dzs stb.) kettőzött alakját a tőszókban és a toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betűnek csak az első jegyét ismételjük meg [vö. 7. b)]: loccsan, hosszú, meggy, fütty stb.; illetőleg: jeggyel, mésszel, rosszal, briddzsel, eddzék, eljátsszuk stb. (e helyett: jegygyel stb.). – Általában ez a szabály érvényes a tulajdonnevekre is: Hosszú, Meggyes; Arannyal, Kodállyal stb.

Nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak tagjainak határán találkozó azonos kétjegyű betűket: kulcscsomó, jegygyűrű, nagygyűlés, fénynyaláb, díszszázad stb.

A szabály nem érvényesíthető a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és a szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betűhöz a vele azonos újabbat kötőjellel kapcsoljuk: Széll-lel, Tarr-ról, Hermann-nál, Wittmann-né stb. [vö. 163. c)]; illetőleg: sakk-kör, balett-táncos, hossz-számítás, össz-szövetségi stb. [Vö. 62., 163. c)] és a -szerű utótagú szavakra: észszerű, mészszerű stb.
A hagyományos írásmód A magyar helyesírás szabályai (Az egyszerűsítő írásmód) A különírás és az egybeírás