A magamérséklés

A magamérséklés szerző: Kis János

   Jobban jársz, barátom, ha sem büszkén nem mégy
A tengernek közepére,
Sem, hogy a dühödő szélvészektől ment légy
Nem sietsz siker szélére.

   Legboldogabb, a ki az arany középszert
Érdeme szerint becsűli,
S mind a szennyes kunyhót, hol szükség fészket vert
Mind a palotát kerűli.

   Többször vivják szelek a felnyult fenyőket,
A magasabb tornyot súlya
Jobban földhöz csapja, s a hegyes tetőket
A mennykő gyakrabban dúlja.

   A balsorsban remény, a jóban félelem
A nemes szívnek vezére;
Télt s nyárt felváltva küld az égi kegyelem,
A halandóknak földére.

   Az idő meggyógyít sok mérges sebeket;
Apollo gyilkos idege
Nem mindig lövöldöz, sokszor víg éneket
Zeng szép húgai serege.

   Tudj, ha veszélyekkel tisztedként szem közt mégy
Bátor szivvel vitézkedni,
S viszont, ha igen jó szél fuv, elég bölcs légy
Vitorláidat beszedni.