A múzsafi
1799.
Erdőt, mezőt bejárva,
Nótámat dudorászva
Élem világomat,
Mértékben és ütemben
Úgy mozdúl minden bennem,
Mint a parancsolat.
Tavaszszal alig várom,
Hogy az első virágon
Örvendjen új dalom.
S ha jön a zuzmarás tél,
A kikelet tovább él,
Álmimban folytatom.
A jégcsapos faágon,
Hólepte rónaságon
Virágos lesz a tél,
Ez is mulván idővel,
Új öröm napja jő fel,
S dalom uj szárnyra kél.
Mert mint alján a hársnak
Gyűlnek az ifju társak,
Szól furulyám megint.
Pór kamasz lágyan érez,
A bamba lány kaczér lesz
Az én nótám szerint.
Oh, szárnyat adó Múzsám,
Kinek szaván buzdúlván
Útnak eredtem én ─
Mondd, megjön-e az óra,
Hogy én is nyugovóra
Térek babám szivén?