A múlt magyar vívómesterei
| A múlt magyar vívómesterei szerző: Gerevich Aladár (1879–1947) |
A magyar kard dicsőséges útjának megteremtői a magyar vívómesteri gárda volt, akik mostoha körülmények között dolgoztak azon, hogy ez a kard Athénben, Londonban, Stockholmban, Párisban, Amszterdamban, Los-Angelesben és Berlinben a győzelem fényében ragyogjon és hogy a stadionok árbocán a szél a magyar zászlót lengesse – hirdetve a magyar kard elsőségét – az egész világnak. Emlékezzünk!
Minden idők legnagyobb magyar vívómestere volt a 60-as években Keresztessy József. Híre bejárta egész Európát és Parisból jöttek hozzá tanulni, akik a finom magyar csuklóvívás fogásait el akarták sajátítani. Leghíresebb tanítványa volt kisvári Kiss Ferenc, maga is művésze a pengének. A 80-as évek híres vívó mesterei voltak a debreceni szigeti Benedek Gyula, Halász Zsiga, Sztrakay Norbert, Kükemezei Árpád, Halácsi Gyula, báró Vay, Vermes Lajos, báró Chappon, konyái Kiss Albert. Ebben az időben érdekes körmérkőzést vívtak a mesterek, amelyet az akkori Magyar Atlétikai Club rendezett. Tizenkét találatra menő küzdelem volt ez, amelyen körülbelül 10 magyar és két osztrák mester vett részt. Ez a verseny a debreceni szigeti Benedek Gyula győzelmével végződött, aki mindössze az osztrák Kail Edétől szenvedett vereséget. Ennek a Benedek Gyulának két leszármazottja is vívómester. Benedek Sándor a Békessy Béla Vívó Club kitűnő mestere volt – 1914-ben hősi halált halt. Benedek Gyula nyugalmazott testnevelési tanár – ma Miskolcon él. Ezeket követték Fodor Károly, Rákossy Gyula, Lovas Gyula, Vizy Károly, lovag Arlow Gusztáv. A 90-es években megindult az olasz mesterek honfoglalása Magyarországon. A Millenniumi verseny győztese lovag Santelli Italó volt a legnagyobb közöttük, akinek óriási része volt a magyar vívósport fellendülésében. Toricelli Angelló, Robelly, DeBiaze, Volpini, Prucher, Agrimma, Armentánó, Sanesi Lionelló voltak a legjobbak közöttük.
A magyar vívás átalakult – megtartotta a régiből, ami jó volt és átvette az olaszoktól a mozgás élénkségét, az alsókar együtt dolgozását a csuklóval és ma ezt a vívást modort vette át a világ összes vívónemzete. Ennek hatása alatt jöttek új kitűnő magyar mesterek. Leszák Károly, Sztankay Sándor, Orbán, Katona, Kamilli Frigyes, Gellert Alfréd, Bach Benő, Hollósy Lajos, Czenker Béla, Izecseszku Leó, dr. Gerencsér László, Scholtzer Gáspár,139 Borsodi László, Berti László. Bizonyára kimaradt még sok név a magyar kard mesterei közül, de az idő távlata sok mindent és mindenkit elfelejtet.
Emlékezzünk! 1943. év vívó évadjának derekán hajtsuk meg az elismerés zászlóját a múlt halottai – és a jelen öreg mesterei előtt, kik naggyá tették a magyar vívást. Verejtékes munkájukkal – a pénzszerzés előre látott lehetősége nélkül – tisztán azzal az imádattal, amellyel a becsület és a lovagiasságot jelképező magyar kard iránt éreztek. Legyen emlékük és magyar vívók dicsősége – örök.