A lepke (Pósa Lajos)
szerző: Pósa Lajos
Egy lepke szállt el ablakom alatt
Csapongva könnyű, tarka szárnyain,
Lelkemben sóhajt egy bús gondolat:
Így tűnnek el mind arany álmaim!
Jöjj vissza lepke, lengj szemem előtt
Virágtalan kis ablakom alatt!
Hadd álmodozzam át a múlt időt!
Jöjj vissza, vissza! Óh, hadd lássalak!
Eltűnt, elillant, vágyó lelkemet
Viszi magával, csalja messzire,
Hol a nagy tölgyes erdő integet
S fölcsillan a bérc gyöngyöző vize.
Leszáll a völgyben egy kis faluban.
Csapongó kedvvel ringatja magát─
Pillangó-űző lelkem boldogan
Keresgeti egy szebb világ nyomát.
Ó édes emlék! Gyönge lábnyomok!
Gyermekcipőknek rózsás nyomai!
Hiába szórt be a sívó homok,
Rátok találnak ajkam csókjai.
Szép tarka lepkém elvezet oda,
Szárnyával illet nyomot nyom után:
Csendül a méla fűzfa-síp szava,
Csákós lovas kél vesszőparipán.
Ó édes emlék! Kinn a kis padon
Szülém mesélget akácok alatt.
Fejem ölébe hajtva hallgatom
Végigrepülve tündértájakat.
Tavaszkoromnak aranyálmai!
Boruljatok le néha-néha rám!
Hadd higgyem hogy tudok még szállani,
Hogy keblén ringat az én jó anyám.