A lelkem oly kihalt, üres

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lelkem oly kihalt, üres
szerző: Kosztolányi Dezső

A lelkem oly kihalt, üres,
mint éjjel a tükör.

Holtan világít egymaga
a bűvös fényü kör.

Ő látta hajdan a napot,
a májusi eget.

De most belé az árvaság,
a semmi integet.

Elmegy, ki látja itt magát,
a táj is elenyész.

Övé a csönd, az éjszaka
s meghal, ki belenéz.