A leány levele

A leány levele szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Szemed szememben szerelemtől égve,
Ajkaddal ajkam csókban összeforrva -
Ki ezt a nagy jót emlékében hordja,
Hogy vágyakoznék más gyönyörüségre?

Távol tetőled, mástól meg nem értve,
Egy pontra visz csak gondolatim sodra:
Egy szép órára, páratlan boldogra,
S ezt fölidézve, sírni kezdek végre.

De lám, ha ide hat az ő szerelme,
(Mondom magamban s könyüim' letörlöm)
Az enyim is elér a távolságba.

Oh bár vágyamnak hozzád szárnya kelne!
Egyetlen boldogságom van e földön:
Hozzám jóvoltod! Add jelét, oh drága!