A lapda (Karinthy Frigyes)
| A lapda szerző: Karinthy Frigyes |
A palackbazárt szellem testvéreihez
Lelkem testvére te nehány elszórva a messze világon
Kapd el a lapdát íme itt dobom és messze hajítsd el
Harmadik testvérünknek adja tovább és dobja keresztbe
Szép tüzes lapdáját gondolatomnak amit a szavak szárnya röpít el
(Még így is a szó a nyelvek bábeli zűrzavarában
Messze repül messzebb min az ostoba ágyúgolyó
Play-ready s már pattan is koponyámról a derék lapdaverőről
Odasüss ott szeli már fütyörészve aranyos levegőjét
Ennek az édes és fanyarul üde április végnek
Most szállt el éppen a parlament kupolája fölött
Most a Balatont hagyta el s a Vág völgyén átkelt a határon
Osztrák havasok dermedten és gőgösen merednek utána
Már az Alpok fölött nyilal át alatta teuton erdők
Emitt csillog a genfi tükör az ott Potsdam a berlini uccák
Nagy tömeg feketéll élteti Hitlert és szidja az istent
Amiért valamikor akkorára tervezte a földi vidéket
Hogy elfér rajta és megterem más is mint a bolondok
Boltok palotája üvegből hol rendes rekeszekben
Mint a darázsfészek kockái között ül egy furcsa bogárfej
És sző valamit valami Rögeszmét makacsul és elkeseredve
Amit százszor széttépett már és szertefújt az a Világos
Értelem ami árad a Napból és Életnek tudja magát
Csak tovább lapda csak magasabbra innen már lát közeledni
Testvérem szép okos szeme ismerős hunyorítással
S jelzi hogy tudja jól mit gondolok erről szólni se kell
Csak dobni a szó lapdáját s már pattan vissza a válasz
Hogy így van ez ám Odaát is tengereken túl
Minden nemzet és minden nemzedék kezdi a táncot előlről
Ezt a kállai kettőst mint akit tarantella csípett meg
Aztán szédülve megáll s hallgatja szájtátva a hordón
Ordítozó felcsert aki majd ellátja a baját
Ördögöt űz és ráolvas békaepét és cinegemájat
Szavak hüvelyét amiknek értelmét már senki se tudja
Csak mi nehányan de minket senki se kérdez
S mi nem felelünk mi ráérünk mi tízezer éve
Őrizzük a Szó Velejét azt az ősi Jelentést
Ezt a Grál-madarat ezt a szárnyas igét ami szálldos
Ezt a lapdát amit Tér és Idő nagymessze ködéből
Egymásnak hajítunk csak a Lélek hadseregében
Szolgáló tízezeréves párezer régi lovag
Jaj nekem jaj neked testvér mondd már te se bírod
Mostanába' megint börtönöd sima falát
Ezt a palackot amibe belégyömöszölt a gonoszság
Mint ama szellemet ott ezeregyéji regében
Aki a végén már fogytán lévén türelme s reménye
Átokkal verte azt is aki egyszer majd kiszabadítja
Pajtás állj meg egy percre ereszd el a lapdaverőt
Nem kellene mégis odavágni egyszer kellősközepébe
Csak így puszta marokból ahol legsűrűbb a rajzás
Ezt a lapdát ezt a kimondott Szót ezt a kézigránátot
Ahelyett hogy kecsesen egymás kezibül kapkodjuk ügyelve
Mint a bűvész nehogy kárt tegyen valakiben
Odavágni bizony a nézőtér sarkába ahonnan
Úgyse figyelnek ránk nem érdekli őket a játék
Odavágni hadd robbanjon hadd legyen nagy riadalom
Hadd kapják fel a fejük riadtan égremeredve
Talán észreveszik amit mi rég látunk innen a hegyről
Hogy mialatt ők a kuruzsló rekedt torkába figyeltek
S játszottak urat és szolgát és hősi lovagi tornán
Sisakosdit és jelvényes cifra maskarajelmezt
Kötve karóhoz ebet "szentséges nemzeti önzést"
Ázsia pusztáin szörcsögve dagad fel
Valami sárga habarcs a Jangcekjang medreiből
Szennyes buborék huppan a nyikorgó deszkafalon
S bütykös és vézna lába alatt a páriadögnek
Süpped a rizstelevény kérges fekete földje
Árad az ár és jajgató falvakat hurcol a hátán
S a Nagy Fal repedéseiből buggyan a sárga leves
Mint kelevényből a genny (mert beleszúrt a fulánk
Kis japán katonák kardhüvelyéből)
Hömpölyög és csapkod és sírokat szaggat a földből
Ferde szemek nézik ámulva Dzsingisz-kán nyilait
S Tamerlán országa alatt rengeni kezd a talaj
Hátha ez az egész habarék egyszer már (fordul a szél is)
Nem a Csendes tenger partjainak lódul nagy tömegével
Visszazúdul és hátratekint s ámulva megérti
Hogy a Kaukázus szorosain s a Kaspi tenger partjai mellett
Szabad az út ismét mint a tatárok napjaiban
Jaj nekem és jaj neked testvér hadd el kár a beszédért
Jobb lenne magunkra gondolni Mont Salvatra és Araratra
Majd ha leszáll a vízözön s ormuk kibukkan az árból
Jó lenne nekünk valami bárkasziget
Hogy legyen ahonnan újra bocsáthassuk ki azt a galambot
Építsünk gyorsan egy rettenetes nagy Zeppelint
Melynek utasa meztelen puszta Lélek lehet csak
Meztelen lelkek a motornál meztelen lelkek a kabinokban
S a burok tompaezüst selymén meztelen lelkek dideregnek
Mint ama szürkén sejlő vizén az alvilági folyónak
Jöjjön mindenki velünk kinek nincs veszteni többé
Úgyse egyéb vagyona mint puszta lelke e Földön
Városok uccáin hurcolva megalázott tetemét
Teste megunt terhét korbácsolt idegeit
Agyvelejét a Lélek drága edényét rázva dühödten
Hogy megszülje számára a kor nagy Gondolatát
A Megváltást és a Megoldást hogy holnap mit ebédelsz
Miközben házak és boltok maradnak el háta mögött
"Ezen üzlet feloszlik" és "Megszűnik" felírással
Én magam is testvér gondolok már néha ilyenre
Homlokomon kiragasztom a kék papírszalagot
"Ezen üzlet feloszlik" mást nem tudok én se
Mondani ennek a kornak tán erre megáll a vevő
Olcsó kiárusítás jóízű dögszagát szimatolva
Meghal az én testem testvér elpusztulok s nincs más
Végszavam és végrendeletem megmaradt vagyonomról
Mint amire egykor iskolakönyvem tanított
Mérjétek ki húsom csontjaimból főzzetek enyvet
Másra úgyse tudott használni ez a világ
Kapd el a lapdát testvér és hajítsd ki az űrbe
Én már nem kapom el ez volt utolsó ütésem
Szép tüzes emberi szó új bolygója a Napnak
Kezdjen valahol valami új pályafutást