A kolostor

A kolostor szerző: Émile Verhaeren, fordító: Kosztolányi Dezső

Múlt fájdalom sötétedik szelíden
   a hófehér, alacsony folyosón
s a görnyedő, nyugodt hajlású íven
   a fölriadt szó sírva átoson.
 
A zord falon gyászszalagos ereklye,
   széjjelfeszülő, véres feszület.
A nap rikítva tűz a sok keresztre
   s bearanyozza pici szegüket.

És a homályba, fénybe öltözött
komorkodó pillérsorok között
halk lábnesz s kámzsák surranása rebben.

Sok pap jön és keresztet hány a csendben...
Testvéreért imát mond mindenik
s Istent szeretve egymást szeretik.