A király jobb keze
| A király jobb keze szerző: Vida József |
1856.
Tíz arannyal díjazott legenda a Vasárnapi Ujság pályázatán.
„Mert wgy olvastatyk ez zenth kyralrol,
hogy nagy sok dycheeretes dolgokat
tett vala ew kyralv kezeewel”
(Érdi-codex.)
Fehérvárott összegyülnek
Az egész országból
Főpapok és nemes urak
Király parancsából.
Fehérvárott a templomban
Negyvenöt év óta
Nyugoszik elsö királyunk
Márvány-koporsóba.
Elkészült már az uj egyház;
– László épittette –
Oda viszik, ott nyugodjék
István király teste.
Háromnapi böjtöléssel
Kezdik a szertartást,
Három nap és három éjjel
Imádkoznak folyvást.
Félregördül a nehéz kő
A sír ajtajáról,
S ugy beszélik, ugy olvassuk
Régi krónikákból:
Hogy e perczben szerte ömlik
Holmi drága illat,
Minöt ember még nem érze,
Minöt le sem irhat.
De milly csoda!... a koporsó
Folyadékkal telve,
Rózsaszinű balzsamos viz –
Fürdik a test benne.
„Uram király, László király.
Legyen velünk Isten!
Csendes éjben szent éneket
Gyakran hullánk itten.”
Kiszedik a szent maradványt,
S fehér gyolcsra rakják,
Dicsérve szent énekekkel
Az Ur akaratját.
De a jobb kéz, de a gyürü –
Nem akadnak rája,
Főpapok a koporsóban
Keresik – hiába!
Merni kezdik a vizet is
Ezüst edényekbe,
De mint merik, csodás módon
Szaporodik egyre.
S ujra kezdik a keresést,
Ujra... de mi haszna!
A jobb kéznek, a gyürünek
Se hire se hamva.
A szent szüz oltára előtt
Agg szerzetes térdel,
Imádkozik az Istenhez
Alázatos szívvel;
De im, elakad imája,
Hirtelen megdöbben:
Deli ifju áll elötte
Hófehér öltönyben.
„Vedd e csomót, jámbor öreg,
Isten hü szolgája,
S mig az idő elközelget
Viselj gondot rája.”
S eltünik a pillanattal –
Való-e vagy álom?...
Gondolkodik a szerzetes
A csodalátványon.
„Uram Isten! ez a csomó...
Ugyan mi lehet benn!”
S feltakarja, hol nem látják,
Az oltárszögletben.
És a jobb kéz és a gyürü,
A mit ugy keresnek,
Földre hull ijedelmére
Az agg szerzetesnek.
S a drága kincset magával
Viszi a zárdába;
Örizését csodás módon
Isten bizta rája.
Sokáig maradt titokban
Nála az ereklye,
Mig az idő elközelgett.
Hogy felfödözhette.
Sok jótéteményt gyakorlott
István jobb kezével
S azt a jutalmazó Isten
Nem is feledé el:
Ös Budában az ereklye
Most is romlatlan még,
S tisztelete nem szünend meg.
Mig él a magyarnép.