A kenyér ünnepén

A kenyér ünnepén
szerző: Móra László

1929.

Emberhangyák nyüzsögnek szerte,
Aratnak hajnal óta már,
Aranyszedőknek szőnyegére
Tengersok kincset szór a nyár.
... Ma ünnepet ül a határ.

A munka zajlik egyre, egyre,
Az Égen itt-ott felhő ácsorog.
Kaszáknak éles pengéjére
A buza könnye rácsorog.
A sok kalász megtántorog...

Meghal, mint szent csatán a hősök,
Az emberért a porba hull...
Keresztre rakják s megfeszítik,
A szivét elszedik rabul,
S vérit fogyasztják balzsamul.

Keresztben már az évi termés.
Megáll a szorgos sok tenyér:
Letarlott földön ünnepoltár,
Rajt’ föld véréből nőtt kenyér.
Imádság-fénye Égbe ér.

Keresztben áll az évi termés,
A mindennapi kenyerünk.
Szegényes, tépett asztalunkra
Az Isten adja fel nekünk
És várja, hogy a szent kenyérhez
Méltók, — és emberek legyünk!