A lap feldolgozottságának foka

A kötelességhez

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A kötelességhez
szerző: Komjáthy Jenő
Szenic, 1890. július 31.

Kötelesség! Téged gyülöllek egyre,
Miattad nem juték az égi hegyre,
Én néked üzenek hadat.
A leghőbb vágy, mi engem éget,
Széttépni minden köteléket,
Hogy, mint a fény, legyek szabad!

Ó, szörnyü szó! Dicséri szolga-erkölcs,
De hallatára engem rémület tölt,
Követni nékem őt iszony.
Lelkem nem ismer gyáva törvényt,
Mosolygva lejti át az örvényt,
Mert lelkesíti égi szomj.

Ó, szolga-szó! Bolondok életelve!
Üres a szív, koldús az emberelme,
Ha tégedet lomhán követ.
De hogyha üdvöd szent fuvalma lebben,
Szétáradunk a tiszta fényelemben:
Szabadság! Égi szép követ!

De vannak - így beszélnek - szent kötelmek,
Mit szabadok is szívesen viselnek,
Megszabja őket ész s a szív.
Hah! Gyűlölöm, bár hasznos is, az önkényt,
A szív sugalmit követem, de önként,
Csak önmagamhoz egyre hív.

Kötelesség: bilincs, rabszolga-járom.
Szabadság! Szent neved szivembe zárom,
Te vagy az élet és az üdv!
Te oltád énbelém e büszkeséget,
Lelkem nem ismer semmi féket,
Kezem szilaj húrokra üt.

Kötelesség! Pokol-szülötte, Sátán!
Nem érzik-é a költő szárnyalásán
Átoksulyod, pestislehed?!
Nem tűrsz nyugalmas, tiszta élvet,
Miattad börtön itt az élet,
Rányomtad ocsmány képedet!

Elég volt már, elég a türelemből!
Kötelesség! Kiégetlek szivemből,
Szivem nem ismer, megtagad.
Nem bánom én, ha összeéget,
Emésztő tűzbe doblak téged,
Hogy, mint a fény, legyek szabad!

Szabadság! Csak Te vagy szivem szerelme!
Kötelesség! Tevéled harcra kelve,
Enyém lesz még a diadal!
Legyőzlek! Részem lesz a hatalomban!
S az űrt, ha undok életed kilobban,
Betölti boldog riadal.

Érezni nem fogom kemény erődet,
Remegni nem fogok, te gyáva! tőled,
Hő lelkem messze föl ragad.
Letörlöm véres veritéked,
Lerontok minden földi féket,
Hogy, mint a fény, legyek szabad!

Akkor a föld is újra lakható lesz,
E szép, szabad világban, ó, beh jó lesz
Követni lelkem ösztönét!
Szabad gyönyör! Amelynek híja nincsen!
Föltárom én, hogy holtat is hevítsen,
A sírok ádáz börtönét!

Föloldva minden béklyót és kötelmet,
Szabad világ! Szabad szerelmed
A végtelenbe fölragad.
Vágyak tüzén ha majd elégek,
Széttépek minden köteléket,
És mint a fény, leszek szabad!