A köntösére

A köntösére szerző: Gyóni Géza

(1909-1914 között)

Köntösét, melybe öltözik,
Ha a nagy est leszállott,
Aranybetűkkel himezzék
Sápadt, szép szűzleányok.

Sápadt leányok tűje
Nyomában vérük serked.
S mig vőlegényük várják,
Himezzék ezt a verset:

Nagyon-nagyon szeressen
És mindenről lemondjon,
Ki uralkodni készül
Ezen a bús bolondon.

Mert nagyon-nagyon szeret
És mindenről lemondott:
Hirt és bért porba vágott,
De nem csinált bolondot.

Sápadt, szép szűzleányok,
Jaj, mi is erre várunk.
Csak jönne, jönne már el
A mi szerelmes párunk.

Sápadt varróleányok,
Mig vőlegényük várják,
Igy öltsék köntösébe
Bánatuk halk zsoltárát.

S a köntös, melybe vágyát
Száz váró sziv himezte,
Előttem alázattal
Hulljon le akkor este.