A könny vegyelemzése
Ó könny, miben a bánat szétoszol,
mint ahogy a villamos, kormos égen
eltűn a felleg az esőbe szépen;
ó könny, te enyhe, te szelid mosoly,
nyel a szerelmes győztes csók között,
mint a nap, amely a viharba vissza─
tekint és a szivárvány fényét issza;
gyémántnedű, szívünket öntözöd.
Harmat voltál, mely eddig csendbe rezgett;
de Vanquelin, Fourcroy vegyelemzett;
lombikba főzött, hevített sokat,
és megfejtette végre titkodat:
egy kis rnészfoszfát, nyák, víz, szóda, só,
gyémántnedű!... Ugye kacagtató?