A költés mestersége

A költés mestersége
szerző: Kis János

   Ne szégyelj énekelni,
Bár a gőg csúfol s szid:
Dicső dolog, elhidd,
Szépről szépen verselni.
Az ének, bölcs gonddal
Mennyben, esztelenséget-
Űző talizmán végett
Készült dajkai dal.

   Graecia szép fiai,
Vadból szelídségre
Titek mi vitt végre?
"Maeonides hangjai." -
Róma, föld csudája,
Anglus, franc, német nép,
Híretek mért olly szép?
"Mert Músa volt dajkája."

   Minálunk setét az ég!
Egy kettő hallja itt
Szomszédink lantjait;
Csaknem mind aluszunk még.
Mint múljon homálya
Lelkünknek, mi szép s nemes,
Mi jó, igaz s érdemes,
Hányadunk vizsgálja?

   O költők, gőg csúfjára
Nevetvén, vonjatok
Mindent szent szavatok
Édes bámúlására!
A durva szív és fül
Majd érzésre lágyúlnak;
A tompák elpirúlnak,
S az igazság délt szűl.