A kísértet (Charles Baudelaire)

A kísértet szerző: Charles Baudelaire, fordító: Kosztolányi Dezső

Ágyadhoz surranok sötétlőn,
mint lángszemű angyal, ha éj jön,
s feléd kúszom majd zajtalan
a hosszú árnyon, egymagam.

Csókot lopok rád, büszke barna,
miként a hold a hűs avarra,
s ölellek is, te bóditó,
mint sírt a reszkető kigyó.

Ha jő az ólomszinű regg,
hideg lesz a bús ágyüreg,
s estélig elhagyatva látod.

Más lágy, szelíd szivet ural:
én rémülettel, bosszuval
tiprom le majd az ifjúságod!