A két dúsgazdag
Valahányszor magasztalják előttem a gazdag Rothschildot, a ki óriási jövedelmeiből ezreket fordit gyermeknevelésre, betegek ápolására és az elaggottak gondozására, — én dicsőitem őt és meghódolok előtte.
De azért minden dicsőitésem és hódolatom mellett sem feledhetem el a pórcsaládot, mely leroskadással fenyegető házába fogadta rokonuk árva lánykáját.
— Ha magunkhoz veszszük Katiczát, — mondja az asszony,— ráköltjük utolsó fillérünket, nem lesz min sót venni, hogy megsózzuk ételünket
— Se baj megeszszük sótalanul, — felelé a férje.
Oh be távol van Rothschild e pórembertől!