A juhász bánata

A Wikiforrásból
A juhász bánata
szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos

Naponta ama hegytetőn
Megállok csöndesen,
Botomra támasztom fejem'
S a völgybe néz szemem.

Aztán követem nyájamat
A kanyargó uton,
A völgybe értem, de miként,
Azt magam sem tudom.

A réten tarka, szép virág,
Harmattól gyöngyösek.
Csokrot kötök s felejtem, hajh!
Hogy nincsen már kinek.

S ha vihar kél, a tölgy alól
Szemem oda tekint
Egy ajtóra, nem nyílik-e?
De álom, álom mind!

Szivárvány áll a ház fölött,
De a ki oda bent
Soká lakott, az édes lány
Az messze, messze ment.

Oly messze, tán vizen tul is...
Tovább, te árva nyáj!
Ne állj meg e kis ház előtt,
A juhász szíve fáj!