A jelenvalókkal élés

A jelenvalókkal élés szerző: Kis János

Mikor a sors mostoha hozzád,
   Barátom, erőslelkű légy:
Viszont ha boldog napokat ád,
   Örömednek bölcsen célt tégy.

Légy bár szűnet nélkűl szomorú,
   Vagy nectar mellett fejedet
Gyakran ékesítse koszorú,
   El nem kerűlhetd végedet.

Amott, a hársfák árnyékában,
   Hol nyájas szellő lengedez,
S a patak, csavargó árkában,
   Víg csevegéssel ömledez:

Ott vídítsd jó borral szívedet,
   S hív barátidnak csókjával,
Míg Lachesis rövid éltedet
   El nem metszi ollójával.

Másé lesz gyönyörű jószágod,
   Erdőd, kerted, szép palotád;
S kínosan gyüjtött gazdagságod
   Másnak majd több vígságot ád.

Akár híres királyok vére
   Akár szegény koldus valál,
Feláldoz, senki személyére
   Nem néz a kegyetlen halál.

Elébb utóbb tartozunk menni,
   Ránk szüntelen kockát vetnek,
S ha a sors ér, búcsút kell venni
   Örömitől az életnek.