A jelenvalókkal élés
szerző: Kis János
Mikor a sors mostoha hozzád,
Barátom, erőslelkű légy:
Viszont ha boldog napokat ád,
Örömednek bölcsen célt tégy.
Légy bár szűnet nélkűl szomorú,
Vagy nectar mellett fejedet
Gyakran ékesítse koszorú,
El nem kerűlhetd végedet.
Amott, a hársfák árnyékában,
Hol nyájas szellő lengedez,
S a patak, csavargó árkában,
Víg csevegéssel ömledez:
Ott vídítsd jó borral szívedet,
S hív barátidnak csókjával,
Míg Lachesis rövid éltedet
El nem metszi ollójával.
Másé lesz gyönyörű jószágod,
Erdőd, kerted, szép palotád;
S kínosan gyüjtött gazdagságod
Másnak majd több vígságot ád.
Akár híres királyok vére
Akár szegény koldus valál,
Feláldoz, senki személyére
Nem néz a kegyetlen halál.
Elébb utóbb tartozunk menni,
Ránk szüntelen kockát vetnek,
S ha a sors ér, búcsút kell venni
Örömitől az életnek.