A homoródszentlászlói templom dokumentuma

A homoródszentlászlói templom dokumentuma

Szeretett Utódaink!

Emlékűl hagyjuk reátok ezen pár sort, mely az új templomépítés történetét foglalja magában röviden, melyet 1929. június hó 2-án d.u. három órakor helyeztünk bele a torony gombjába.

Régi templomunk, mely 1802-ben épült és a Kolcsár és Nagy József féle szoros között az uton belöl feküdt, mely telket Kovács Jenő Homoródszentlászlói lakósnak 1928-ban eladtunk 1913 április 9-től december hó 31-ig terjedő időközben lebontatott, mivel a sok havadzás, szakadozás miatt használhatatlanná vált. Az Úrnak 1914-ik esztendejének tavaszán és nyarán új templomot akartunk építeni, azonban 1914 Július hó 4-én kitört világháború ezen jó szándékunkban megakadályozott. Rovatal és gyüjtésből összehozott templomépítési pénzünket 1915-ben hadikölcsönbe helyeztük, abban a reményben, hogy ez által mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy fiaink, testvéreink a háborút megnyerik s majd a háború diadalmas befejezése után pénzünket visszakapva a háborúból visszatértekkel együtt felépítjük a templomot az Úr dicsőségére. Azonban reménységünk megcsalt minket, mert nemcsak a háborút veszítettük el, hanem a hadikölcsönbe fektetett templomépítési alapunkat is.

Midőn 1918 december havában anyaországunktól, Magyarországtól elszakíttattunk, a román hadsereg megszállása folytán, magyar pénzünk leromlott annyira, hogy 1920-ban egy pár lónak 100.000-140.000 korona volt az ára, ami pár évvel azelőtt csak 600 korona volt. Ilyen körülmények között nem gondolhattunk arra, hogy valaha templomunk legyen, de Istenbe vetett hittel mindig bizakodók valánk. Betelt aztán rajtunk is a közmondás szava: „segíts magadon, az Isten is megsegít”, mert mindig hittünk abban és vallottuk a zsoltáriróval: „Akik az Úrban bíznak, meg nem csalatkoznak”.

1923. április hó 29-én tartott prezsbiteri, majd 1923. május hó 10-iei közgyűlésünk 20-250 Leu rovatalt vetett ki – ekkor már a magyar koronánk román Leura való beváltása megtörtént, – ami ebben az időben nagy, igen nagy teher vala. Az egyháztagok ezen rovatalt a következő képen hordozták:

Nagy Dénes, Székely Lukács, Barabás András, id. Szabadi Dénes és Székely Domokos fejenként 750-750 Leut
Benkő Sándor, Benkő József, id. Farkas Mózes, Orbán Károly, Kolcsár Albert, Forró Dénes, Székely Balázs, Kolcsár Dénes, Barabás Ferencz fejenként 600-600 Leut
Székely Mózes, Kóbori Lajos, Kiss Géza, ifj. Farkas Mózes, Forró Lajos, Pap Miklós, Nagy Miklós, Toró Domokos, özv. Kovács Jánosné, Kolcsár József, Dénes János, Székely Gyula 450-450 Leit
Farkas Lajos, Szente István Toró Sándorné, Kolcsár Tamás, Joó Lajosné, özv. Ferenczné, Farkas Gáspár, Kolcsár Sándor, Forró Istvánné, Kiss János, Kobori Dénes, Benkő Domokos, Székely Lajos, ifj. Szabadi Dénes egyenként 300-300 Leit;
özv. Kolcsár Lászlóné, Kovács Sándor, Farkas Istvánné özv., Török Ferencz, özv. Forró Sándorné, Kolcsár Ákos, Kolcsár Dénes ifj., özv Orbán Dávidné, özv. Székely Lajosné és Farkas Ferenczné fejenként 150-150 Leit.

Majd 1924 december hó 24-én Nagy Károly erdélyi ref. püspök aa. engedélyt adott egy évi időre Erdély területén könyörado- mányt gyűjteni, aminek az eredménye volt 126.619 Leu, melyhez hozzá- jött az 1927 évi gyűjtés is 34.543 Leu – A fenti rovatal és a 2 gyűjtési összeg volt az alapja a templomépítési alapnak amit az egyházközség prezsbiteriuma gyümölcsöztetett egészen a templom építéséig.

Nem nagy volt az alap, de a körültekintő és pontos gyümölcsöztetés folytán olyan összeggé nőtte ki magát, hogy 1928 augusztus havában elérkezettnek láttuk az időt arra, hogyha súlyos terhek nehezednek is vállainkra, de hozzá fogunk úgyis a templom felépítéséhez, mely hosszú 15 éven mint vágy és óhaj- tás ott élt folyton a lelkünkben.

Elöször is azonban a templomhelyről kellett gondoskodni, mert a régi templomhely az alatta elterülő pala réteg miatt nem volt alkalmas. A jelenlegi templomi helyet Benkő Domokos úrtól vásároltuk meg 6000 Leu készpénzért és ezen kívül még neki adtuk örök tulajdonjoggal a Sárpatakon túl fekvő ábránfalvi kaszálónkat. Azonban a kaszáló értékéül, melynek jövedelme egyházi kiadásokat fedezett és rendeltetése volt a jövőre is, létesítettünk 12.000 Lei alapot, melyet mint elkölhetetlen tőkét hagyunk Reátok, kamatai elkérhetők.-

Midőn a templomhely is megvolt, nem hiányzott egyéb, mint az építés megkezdése, a munka és teher vállalása és hordozása.

1928 augusztus hó 19-én tartott egyházközségi közgyűlés Orbán József szobrász, jásfalvi vállalkozónak adta ki a templomépítést árlejtés mellőzésével 435.000 Lei készpénzfizetés és a következő anya- gok adása és fuvarozása mellett:

Az egyházközség köteles adni és a helyszínére szállítani minden kő, homok és kavicsanyagot dijtalanul. Köteles továbbá az egyházközség szállítani Udvarhelyről 50.000 drb. téglát, melyből 20.000 drb téglának az árát is az egyház fizeti és ezenkívül körülbelöl adtunk 15.000 Leu értékű száraz deszka anyagot és 6.000 drb. cserepet.

Bár rövid volt az idő, mert cséplési munkálatokkal és vetéssel voltunk elfoglalva, de az éjszakát nappallá téve, hordtuk a terhet, hordtuk az anyagot, hogy a vállalkozó 1929 október hó 1én a templomépítéshez hozzáfoghassunk.-

Minden igás marhával biró egyháztag köteles volt Udvarhelyről 1000 drb. téglát és Felsőboldogfalváról 3m3 fövényt és 2 köbmé- ter kavicsot az alap betonozásához hordani. – Ezt a közmunkát a következő egyháztagok hordozták: Nagy Miklós, özv. Kolcsár László- né, Kolcsár Ákos, Szente István, Kóbori Dénes, Kolcsár József, Orbán Károlyné özv., Kiss Géza, Benkő Sándor, Kiss Gyula, id. Farkas Mózes, id. Szabadi Dénes, ifj. Szabadi Dénes, Forró Lajos, Benkő Mózes, Szé- kely Domokos, Dénes János id., Nagy Dénes, Török Ferencz, Pap Miklós, Barabás Domokos, Kolcsár Dénes idős, Kolcsár Sándor, Kolcsár Albert, Benkő Domokos, Székely Miklós, Székely Lajos, Székely Mózes, Forró István, ifj. Farkas Mózes; Székely Balázs mint számadó gondnok csak az 1000 drb. téglaszállításra köteleztetett.

Forró Dezső, Toró Sándorné özv., Forró Sándor, Forró Kálmán, Benkő Mihály, ifj. Kolcsár Dénes, Forró Mózes, Kovács Ferencz, és Benkő Mózes kötelesek voltak 800-800 Leut, vagy 1.100 drb. téglát hozni, mint igával nem birók, ifj. Székely Domokos, Kovács Sándor, ozv. Farkas Istvánné, Kovács Miklós utódai, özv. Farkas Istvánné, özv. Forró Istvánné, özv. Orbán Dávidné, Kolcsár Mihály, Dénes János ifj., özv. Székely Lajosné, özv. Kuti Balázsné, Benkő Anna és Péter Ferencz, szintén kötelesek voltak 400-400 Leit fizetni, vagy pedig 550 téglát hozatni.

Szeretett Utódaink, mint e már megsárgult, megfakult írásból olvassátok 35 igával rendelkező gazda volt egyházközségünkben és ezek egy erővel és akarattal a templomépítés vágyától ösztönöztetve körülbelöl 4 hét leforgása alatt szállítottak 140 m3 homokot és kavicsot Felsőboldogfalváról és 39.461 drb. téglát Székelyudvarhelyről és a templomhoz circa 25 öl követ. Ezt az erő feletti munkát csak úgy vihettük keresztűl, hogy egymásnak segítettünk, s így a jó Isten megsegitett minket.

1928 október hó 1én Hétfő napon fogott Orbán József vállal- kozó megbizottja Szemes Mihály nagyszalontai születésű magyar kőmivesmester a templom fundamentumának kiásatásához, és a fundamentum, melybe 61m3 beton vezetett be kővel vegyesen, 1928 október hó 20án elkészült. A fundamentum mélysége a torony alatt 3 méter 15 cm, a templomnál 1.80m-től, 3 méter 15 cm mélységű. A téglafal rakásához 1928 októberi hó 24én fogatott hozzá Szemes Mihály kőmivesmester és a falakra a betongyűrűt 1928 november hó 15 és 16-án tette fel s ezzel a munka befejeződött. Vasbeton karzatokat szintén Szemes Mihály csináltatta. Az összes munkálatokat a leg- becsületesebben és kifogástalanul végezte, a miért mindig hálával és szeretettel gondolunk rea; s kérjük a jó Istent, hogy ezután is legyen ő vele és családjával.

Itt nem hallgathatjuk el, hogy reátok emlékűl ne hagyjuk, hogy olyan hideg és hosszan tartó tél következett, a milyet a legidősebb emberek sem értek. Még a legjobb pincében is az eltett dolgok meg- fagytak és 1929 február 11én olyan hideg volt, hogy a legerősebb tüzelés mellett is majd megfagytunk a szobában és az ablakok egész nap be voltak fagyva. Ezen a télen a föld 75 cm - 1 méter mélységig fagyott be és még április közepén is olyan fagyos volt, hogy a tavaszi munká- latokat végezni nem lehetett. A diófák és körtefák teljesen elfagytak. Őszi vetéseink is nagyon sokat szenvedtek a nagy hideg miatt, de a kedvező májusi időjárásban nagyon megjavultak.

1929-ben nagyon későn tavaszodtunk; állataink május 6-án mentek ki, de nem volt a legelőn még semmi, de a nagy takarmány hiány miatt ki kellett csapni. Az Úr azomban csodát mívelt, egy pár nap alatt megzsendült minden, mintha húzták volna, úgy nőtt a fű. Egy kissé hosszasan időztünk az 1928/29-ik tél leirásánál, de ne nevessetek ki, szeretett utódaink minket ezért, mert ez nem mese volt, hanem valóság.

1929 április hó 15én fogott hozzá Orbán József megbízottja Mastein Géza szolnoki születésű, nagyszalontai magyar kőmivesmester a munkála- tok folytatásához, aki a karzat feletti vasbetongerendából rakatta fel a tornyot, a mi befejeztetett 1929 május hó 28án este a vasbeton gyűrű feltételével.

Midőn 1929 április hó 15én hozzáfogtunk a templom tovább építéséhez, ujabb közmunka rovatalt kellett magunkra vállalni, a mit hordoztak a már előbbi felsorolt igával biró atyánkfiai. Ezen kivül bár a szerződés nem kötelezett erre, de önként jóakaratunkból tettünk még ingyen 72 fuvart, midőn a vállalkozó részére szállitottunk 11.000 drb. téglát és az összes asztalos munkák szállítását.

Az ácsmunkát Szabó Lajos nagyszalontai magyar ácsmester csinálta igazi szakértelemmel úgy a templomon, mint a tornyon mindnyájunk közmegelégedésére; Szabó Lajost a jó Isten segitse, hogy továbbra is azzal a becsülettel és tisztességgel munkálkodhasson, mint nálunk.

A tornyot Patócs Mihály nagyszalontai magyar bádogosmester födi, az asztalos munkát pedig Nagy Sándor székelyudvarhelyi asztalos mester vállalta.

A templom belső részeinek díszitését, a külső párkányzat huzásokat és díszitéseket Martin Géza sajátkezűleg végzi nagy szak- értelemmel, hisszük, hogy beleje helyezett bizalmunkban nem csalatkozunk; az Úr, mindnyájunknak atyja segítse, hogy a reá bizott munkában hű sáfárnak talállássék, hogy majd a munka befejezése után elmondhas- suk az irás szavait: „Jól vagyon jó és hü szolgám”...

Hogy Orbán József vállalkozó, Martin Géza kőmivesmester, Patócs Mihály bádogosmester, Nagy Sándor asztalosmester mikor és hogyan fejezték be a reájuk bízott munkát, a templomot mikor szenteltük fel és adtuk át rendeltetésének, kik voltak a felszenteléskor fungens lelkészek megtudjátok szeretett utódaink azon irásból, melyet megtaláltok az Úr asztala márványtáblája alatt elhelyezve.

Ebben az időben Miklósfalva és Abránfalva is Homoród- szentlászlóhoz tartoztak. Homoródszentlászló volt a mater ecclesia és Mikósfalva volt a leánya és Abránfalva fiókja.-

Miklósfalváról jó lelkű atyafiak tettek kisegitésképen 19. fuvart, ábránfalvi jó hiveink szintén segitettek 16 fuvarral. Az Úr, a jó Isten áldja meg, segítse őket munkáikban, adjon örömet családjaikban.-

Nagy Mihály homoródszentlászlói unitárius aa. szintén tett a mai napig 8 fuvart; köszönjük neki és áldja meg őt és család- ját a jó Isten. Midőn Szeretett Utódaink elolvassátok 100-150 év múlva ezen irást, Nagy Mihály már nem lesz unitárius, mert a teste már porrá vált, de hiszem, hogy az Ő utódai veletek imádkoznak ezen hajlékban, mert az elődei is velünk imádták a Szentháromság Istenét.

Szeretett Utódaink!! a mai napig |: Vasárnap van :| tettünk 792 fuvart, melyből egy pár igás marhára esett 23 fuvar.

A templomi ülőhelyekre úgy rendelkeztünk, úgy határoztunk, mivel a közmunka rovatalt egyformán hordoztuk, a templomi székekben is egyformán ülünk, vagyis kor szerint helyezkednek el úgy a férfiak mint asszonyok. Arra kérünk, hogy ezen templomban a mi rendel- kezésünket tartsátok meg, vagy ha 150-200 év múlva felbomlott volna, állítsátok helyre a régi rendet, mert csak úgy lesztek nekünk, a templom építőknek méltó utódai, ha ti is, mint mi, az öregek előtt meghajtjá- tok fejeteket és megbecsülitek azzal, hogy ők üljenek az első padokban. Kedves Utódaink hallgassatok reánk, mert az idő telik, az utolsó padok- ból az elsőkbe kerültök, majd testetek a temetőkertbe, lelketek pe- dig az örökkévaló hajlékba jut, ahol egymással ismét találkozunk.

És még valamit Szeretett Utódaink! Lehet, hogy a mikor ezt olvassátok ismét kinevettek minket, a törpe elődöket, akik ez időben még szekérrel jártunk, mert ezen a vidéken 1928-ban autója csak a székelydályai papnak és a derzsi jegyzőnek volt, autobusz pedig a körüli falukban csak Kányádban, ez is csak akkor ment, a mikor ő akart, volt még egy Bögözben is, mely templomunkhoz hazánk fővárosából a műkő alkatrészeket szállitotta; ez is úgy ment a mint ő akart; gazdája akarata ellenére a papi lakás elől a domb- ról, pedig a gazdája nem akarta és még benne ült, a mi igen drága vállalkozónk Orbán aa. is, visszament és a hidnak a karfáit letörve a hídon alól – a nagy Kuton, vagy a falú Kutján alól, – a patakba bele feküdt, a honnan, mint egy bivalat, az egész falú apraja és nagyja kötéllel alig tudott kiunszolni. – És még egygyet: éppen a falú végén az első áteresznél az uton belőli helyet, papok dülőjének hivjuk, a miért a fent emlitett székelydályai papot a kollegájával a Kányádi pappal az autó vala dültötte be. Ezt azért irjuk, hogy annak a helynek a neve a Ti időtökben is a „papok dülője” legyen. – A mi időnk- ben biztosabb volt még a szekér, mint az autó, de a mikor olvassátok ezt akik már a levegőben repültök, mert a repülőgép lesz már akkor a szállítási eszköz, ne kacagjatok le, hogy milyen gyenge jármüvek- kel rendelkeztünk mi, mert ezek elég jók voltak ahhoz, hogy a templom- hoz az anyagot összehordjuk.- És még valamit: E templom tégla- anyagát az „Atlas” téglagyárból szállítottuk s a mikor Ti olvassátok ezen irást, valószinűleg e Részvénytársaságnak még hire sem lesz e földön ez a Részvénytársaság akkor csak egy tagból állott, a ki betöltötte az igazgatóság és a felügyelő bizottság szerepét egy személyben. Ennek a Részvénytársaságnak vagy a mint fennebb is kitünik Úrnak, a téglaárá- ból tartoztunk még és jött a pénzt bevasalni rajtunk, jött autóval.- Miklósfalván ez az autó is lefeküdt; a Részvénytársaság Miklósfalván minden valamire való marhát és lovat összeszedett, hogy a falú legutolsó házától felvontassa magát a „hegyeskő” nevű hegyre, de az autó nem mozdult s így mi megmenekültünk a végrehajtástól.- Milyen jó volt, hogy ez a Részvénytársaság nem szekérrel, hanem autóval járt. Az Isteni gondviselés velünk volt, mert ha ezen autó fel tud jőni, lehet, hogy a templomépítes abban marad, mert a pénzünket elvitte volna.- Jó volt, hogy ennek az Úrnak is autója volt és pedig rossz autója. A Ti időtökben bizonyosan jobbak lesznek ezek a jármüvek.-

És még emlékűl hagyunk reátok bizonyos dolgokat.

Nehéz, sulyos volt a gazdasági világ a mi idönkben, mert a pénz értéktelen volt. Egy pár jó lóért adtak 20-25.000 Leit, ökörért közepesért 18.000 Leit, egy darab 6 hetűs malacért 400-500 Leit. De a mit vettünk még drágább volt. Egy pár csizma 1.500 Lei.- 1 méter ingnek való vászon 75 Lei, egy kgr. cukor 34-38 Lei és egy skatulya gyufa 2 Lei; 100-150 év mulva Ti bizonyosan nem is tudjátok mi volt a gyufa? Egy liter pálinka 1928 és 1929-ben vala 60 Lei, de 8/10 része viz volt; pénzért vizet ittunk; úgy hisszük, hogy 100 év mulva az a 2/10 rész sem lesz benne.

Nekünk ilyen gazdasági viszonyok között kellett felépiteni a templomot.

Ez a templom felépítés belső berendezése a következő áldozatokba, megterhelésekbe került:

Orbán József vállalkozónak készpénz 435.000 Az egyháztagok által eddig teljesített közmunka értéke 148.400 Az ezután felmerülő közmunka értéke 28.000 25 ől kő ára odaszállítással 62.500 20.000 drb. tégla ára 24.500 6000 cserép 8.400 A vállalkozónak adott deszkaanyag értéke 15.000

Összesen: 721.800

Ezen kivül az egyház csináltatta a csatornákat: 8.000 Ezen kivül az egyház csináltatta ???????????? melletti betonkarikát: 18.000 Harangszék és anyag 4.000 Asszonyok bejárójánál belső ajtó és ablak 2.500 Torony alatti padok 4.000 „Templomépítés emlékére 1929” feliratú nagy harang 28.000 8 változatú pedálos orgona 85.000 Úrasztali és Katedrai terítők 20.000 Tervek és költségvetés elkészítetése 14.000 Miklósfalviak és ábránfalviak segítéseinek értéke 10.000

Végösszeg: 915.300 Lei --

Ez az összeg, melybe, ha felépítjük Isten segítségével, belekerül a Templom.

Hála és magasztalás szárnyal ajkainkról a jó Istenhez, hogy ennyire megsegíti, hogy mi erre a kedves sugár Toronyra feltehetjük a toronygombot.

Az Isten áldása legyen azokon a testvéreinken és utódaikon, a kik kegyes adományaikkal hozzájárultak e templom felépítéséhez. és Istennek kegyelme, áldása, szeretete nyugodjék meg rajta- tok szeretett testvéreim, szentlászlói aai, hogy Isten iránti odaadás, igaz, őszinte hit lelkesített benneteket, mikor pénzbeli rovatallal, súlyos, nagyon terhes közmunkával templomot emeltetek, hogy ezután, ha teljesen kész lesz, itt imádják a mennybéli Felséges Istent, ha majd üsszegyültök ide, az igének ne csak hallói, hanem megtartói legyetek, hogy hajlékaitokban, ??????áitokban házaitokban, életetekben az igének harmatából áldás fakadjon s közöttetek rend, igazság, békesség, egyetértés és szeretet uralkodjanak.-

Szeretett Utódaink! Mi szép Magyarországtól leszakíttattunk és ide csatlakoztattunk, hogy imával s bízva verejtékkel keressük a mi minden- napi kenyerünket. Mi a jövőt nem tudjuk és nem is láthatjuk, mert sötét fátyol borítja, de a régi emlékeink közül, lehet – mikor olvassátok ezen irást – más lesz a hazátok. A régi Magyarország pénzeiből ide teszünk egy nehány darabot ezüstből és papirból, aranyból nem tehettünk, mert nem volt. Ezeket, mint a mi kedves emlékeinket őrizzétek nemzedékről-nemzedékre s gondoljatok mindig szeretettel a Ti sok szenvedésen keresztülment elődeitekre, akik naponként könyörögtek, hogy jöjjön el az az ország, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajkán”; látogassátok meg azokat a helyeket, „hol sirjaink domborulnak”, buzgó imádság mellett „mondjátok el szent neveinket”.-

Szeretett utódaink! Szivünk szerelmével arra kérünk, hogy ragaszkodjatok e templomhoz, melyet szent örökségül hagyunk reátok; szeressétek házaitok népét, rokonaitokat, barátaitokat, a veletek egy hiten levőket, és azokat is, akik más szertartások között ugyanazt a mennyei Atyát hívják segítségűl; szeressétek egyházatokat, ennek intézményeit; szeressétek a Titeket viszont- szerető lelkipásztorotokat; szeressétek a szegényt, a nyomorultat, a sorsüldözöttet; szeressétek még az ellenségeiteket is, áldjá- tok azokat, akik Titeket átkoznak. „Jót tegyetek azokkal, akik Titeket gyülölnek és imádkozzatok azokért, akik Titeket háborgat- nak és üldöznek”, hogy legyetek a Ti mennyei Atyátok fia, Krisztusnak meváltottai és midőn olvassátok ezt a megfa- kult irást, gondoljatok szeretettel reánk temetőben porladó, de az örökevaló hazában szüntelen értetetek imádkozó templomépitő elődeitekre.

Mi boldogan valljuk „A kik az Úrban bíznak meg nem csalatkoznak” zsoltárosnak eme szavait lelketekre kötjük. „Dícsérünk Téged Isten Dícséret legyen Neked Mert a Te dícső neved Hozzánk közel jött híven Mi azért csodáidat Hírdetjük jóvoltodat” Ámen.

Homoródszentlászló 1929 junius 2.

Kóréh Béla Szabó István Székely Balázs ref. lelkész egyházi jegyző és kántor gondnok.

Presbiterium tagjai Benkő Domokos Kucsár József Ifj. Farkas Mózes Kulcsár Tamás Forró Lajos Nagy Dénes Kiss Géza Id. Szabadi Dénes Kobori Lajos Székely Miklós Kulcsár Dénes idős Székely Domokos