A hazához

A Wikiforrásból
A hazához
szerző: Kis János

AZ 1825-DIKI ORSZÁGGYŰLÉSKOR.

   Való-e? vagy csak részeg lélek
Szül bennem álomképzetet?
Melly ritka látományt szemlélek!
Melly fényöntő seregletet!
Igaz lön hát a hír szózatja,
S Ferenc, olly sok nép áldott atyja,
Összehivá magyarjait,
Hogy legnemesb nagyravágyással
Buzogva megosszák egymással
A kormányzás nagy gondjait.

   Ugy van! áll a legszebb országnak
Felséges gyülekezete;
Győzött a józan szabadságnak
Ezer vész közt épűlete!
Mig annyi nemzet bús honában
Most rút majd csábító lárvában
Pusztított a veszedelem:
E kincset nekünk megmentette
S állandó örökünkké tette
A legkegyesb fejedelem.

   Idvez légy, hősök nagy hazája,
Dicső fényedben idvez légy,
A halhatatlanság pályája
Az, mellyen Titusoddal mégy.
Király s karok ha kezet fogva
S nagy lelkek lángjával lobogva
Vesznek s adnak törvényeket:
Az istenek örömmel nézik,
S legjobb kegyelmekkel tetézik
Népboldogító míveket.

   Százszor boldog, nálad rejtekben
Igaz nemzeti dísz mulat,
Hallgasson bár külföldiekben
Rólad vakság vagy indulat;
Ne bánd, az örömöt titokban
Kell élni, hogy alacsonyokban
Ne forrjon irigység heve.
A történetek lajtorjáin
Bizvást járj; Clio érc tábláin
Fenmarad a magyar neve.

   Hol van már is gyarapodásnak
Másutt, mint benned, szebb nyoma,
Bár kereszténységért vivásnak
Dult téged örök ostroma:
Hol vannak jobban kijegyezve
S hatalmasabban védelmezve
Minden rendek szent jusai;
Hol lelnek, bár nézz félvilágot,
Gyorsabb s enyhítőbb orvosságot
A sors kemény csapásai.

   De a földön ki vágyhat lelni
Tökélyes paradicsomot?
Minden nép lassan tud emelni
Örök szép hirnek templomot.
Szent törvény minden halandónak
S neked is, hogy a szépnek s jónak
Napja felé sas szárnyain
Soha ne lankadozz sietni,
Ugy fog Mnemosyne hirdetni
Isteni lantnak hangjain.

   Menj hát, s midőn sok bölcs elmének
Frigyében most tanácskozol,
Serényen menj, s korunk lelkének
Fizesd a mivel tartozol:
Jobbítsd ki jól hajód hibáit,
S mind árbocát mind vitorláit
Készítsd nagy út bajaihoz;
Mert tengered csalárd habjával
Könnyen dühösködik s magával
Gyakorta fergeteget hoz.

   Míg te, kevély a szép sugárra,
Mellyet a thronus kölcsönöz,
S gondos, hogy illy jus, melly hálára
Melly nagy tisztekre ösztönöz,
Jobbágyi remekes hűségre,
Hív szorgalomra s egyességre
Serkengesse fiaidat,
Magas nagyság ösvényit járod
S nemesebb maradéktól várod
Örökre zöld pálmáidat:

   Addig itt én örömkönyekkel
Oltárod lábát öntözöm,
Hogy nekem is a sok ezrekkel
Van, van hozzád szoros közöm,
Hogy te szültél, neveltél, éltetsz,
S dajkai gonddal szerencséltetsz
Azon szép föld javaival,
Mellynek minden morzsányi része,
Valamint gyönyörü egésze,
Gazdag az ég csudáival;

   S a minden nemzetek atyjához
Intézek hív áldozatot,
Hogy adjon a nehéz munkához
Neked kivánt foganatot;
S forrón nézvén dicső fényedre
Megújítom szeretetedre
Kötelező szent eskemet:
Szerencsés, ha, mikor megholtam,
Azt vallhatod hogy méltó voltam
Neked köszönnöm éltemet.