A hatvanötéves költő meg egy tizenötéves lány
Csitris haja még két fonatba van.
Tizenöt éves - mondom untalan.
Édes ruhája csillogó selyem,
és vándorol hegyen-vizen velem.
Tavaszi árba hancurozva fürdünk,
virágos fákra mászunk, leng a fürtünk.
Orcája kipirul a tánc hevétül,
a homloka, ha nótáz, elsötétül.
Ne énekeld a versem: "Fűzfa ága..."
Már nem tudok érted meghalni, Drága.