A hangom
E vad, modern világba semmi korlát,
minden gyönyört kivettünk, ami jó —
mostan bevonjuk a fehér vitorlát,
kifosztva áll az egykor-dús hajó.
Ezért fakult le orcáim biborja,
sós könnyeimbe fulladt az öröm,
a Bánat ajkam pirosát lelopta,
átok emeli föl ágyfüggönyöm.
De gazda életemnek ősi mélye
csak lant neked, hegedű, enyhe szín,
a dörgedelmes óceán zenéje,
mely visszhangzik a kagyló öblein.