A háborúkról...
A háborúkról hogyha hírt veszek,
S emlegetik nagy áldozatjait,
Sem barátok, sem özvegy hitvesek,
Sem hősök sorsa engem nem busít.
Elfeledi gyászát a feleség,
Hű barát is letörli könyeit,
Csak egy van, oh, csak egy, a ki setét
Gyászt visel a késő sír széleig.
A tettetés, hiú hivalkodás
S hétköznapi lelketlenség között,
Meglesem én a szent könyhullatást,
Melylyel a szív igaz bút öntözött.
Szegény anyák sirják e könyeket,
Gyászolva a csatán elveszteket;
Fiát feledni egy se tudja, mint
A szomorú fűzfának nem lehet
Felemelni lehajló ágait...