A gyűlölet hordója

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A gyűlölet hordója
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

Sápadt Danaidák hordója a Gyülölség,
Melybe a vad Boszú rőtszínü, szörnyű két
Karral dönti, hogy a vak mélységet kitöltsék,
Nagy vödrökkel a vért s könnyet, a holtakét...

A Sátán lyukakat fúr titkon a fenékbe,
S gyorsan foly ezer év izzadt munkája szét,
Bár minden áldozat mégegyszer, újra élne,
S csurranna ébredőn ezer test újra vért.

A Gyűlölet örök, komisz csapszékbe görnyed,
Vad szomja az ital kortyától csak vadabb,
És torka sokszoros, mint a lernai szörnynek.

─ Boldog részeg, kire a mámor győzve csap,
De jaj, a Gyűlölet nem iszik, csak siralmat,
Mert az asztal alatt elnyúlva sohsem alhat!