A grófnévá lett kertészleány
| A grófnévá lett kertészleány fordító: Fazekas Mihály |
Óh ég, mely kedves hír ez,
Hogy grófnévá lészek!
Már nagyságom testéhez
A ruhák is készek.
Gyöngy hajam majd mint fordúl
A frizúrvas végén,
Az irígység is bámúl
Pompám fényességén.
Nézd, egy hintóban milyen
Szép paripák várnak,
Mely büszkén, mely kevélyen
Játszanak s ugrálnak,
Mára grófné nagy cifrán
Megy komédiába,
Szép gavallérok karján
Bálba, maskarába.
Eddig a kis kertésznét
Rózsák ékesgették,
Mint egy tündér istennét
Felségessé tették:
Már gyémántok tisztelnek
Nyilt rózsák helyébe,
Gróf urfiak térdelnek
A grófné elébe.
Eddig Jancsit kedveltem,
Mennyit játszék véle,
Hány száz koszorút nyertem
Szép virágból tőle,
Mindig a sarkamban vólt,
Sokszor megkergettem,
Mert a pajkos megcsókolt,
Hogy cseresznyét szedtem.
Csókot, rózsát szórt ollykor
Rám, midőn szunnyadtam,
Sokszor megszidtam, sokszor
Meg öszvecsókoltam.
Fáradtan a csintalan
Ha dolgát végezte,
Az ölembe számtalan
Magát kipihente.
Már az ég gondja légyen
Szép virágim, rátok!
Pompás udvarba mégyen
Kis gazdasszonykátok,
Jó szilvásom, kis kertem,
Kit magam miveltem,
Immár Isten hozzátok!
Jancsi lesz gazdátok.
Édes Jancsim, mit duzzogsz,
Mért szorítod szívem?
Talán azért haragszol,
Hogy grófnévá lettem?
Várj csak, durcás, egy kicsinyt,
Rajtad megboszúlom:
Legyek csak grófné, tüstént
Te leszel a grófom.