A görögökhöz

A görögökhöz szerző: Ungvárnémeti Tóth László

Üdvözlek Görögök, Pélopsz csemetéje, s azoknak
Gyermekeik, kiket a legtisztább-féle agyagból
Gyúra Prométh, s a nap mennyből leorozta tüzével
Gyújtá fel fiatal szivöket; s kiket úgy szeretének
Istenek, Istennék, hogy mindenféle kegyelmet
Készek volnának hű fajzatokra tetézni.
  Óh szép zsenge aranykora a nemes emberiségnek!
Mely szent volt minden, s mely boldog az állapat addig,
Míg a szent Örökök, tova a felséges Olümpnak
Házaitól, kézen vezeték a gyenge szülöttet,
Mint atya gyermekeit, most a rét tarka virági,
Majd a hegy zöld fái között, most a ligetekben
Ott künn, majd ott benn a várbástyája tövénél.
Nyelv, ital és eledel, játékok s köntös ezekkel
Mind közösek voltak. Nem esett oly ünnepi vigság,
S oly népgyülekezet Hellászban, s nem vala ott benn
Oly várbéli tanács, s olyan dolog a mühelyekben,
Ahol az Istenek ott nem voltak volna. Dicsőség
Volt akkor mindent ő rajtok kezdeni, tőlök
Venni, nekik szentelni. Derék a régi görög nép,
S tündöklött szép fénye sokáig örökre teremve.
Haj! de nagyon megront az idő mindent, valamit csak
A nap alatt látni: Hellásznak is ez vete véget.
Mint a hegy tetején álló csert, míg erejében
Nyers kora fenntartja, a síknak földmüvelői
Bámulják; ha pedig derekát kitekerte tövestől
A forgó szélnek dühe, s a fagy megmerevíté,
Vagdalják éles bárddal; de ragadja örömmel
Mindenik a lenyesett ágat s béülteti földén,
Mert hiszi, hogy Zevsznek így is kedvére cselekszik:
Úgy a Hellenek is bámúlás tárgya valának
Minden népek előtt, mígnem megcsökkene végre
Lelki merészségök, mikor a békétlen Aresznek,
Róma nagy őrének s atyjának fegyvere által
Széjjel szórattak s idegen földekbe kerültek.
Most pedig egy részint tova a szép ősi hazától,
Részint egy vad nemzet alá letiporva, tulajdon
Honjokban, Hellász szent földén szolgai jármot
Szenvednek haza, szív s fény nélkül. Mikre jutottál
Óh Görögök bájos csemetéjök, s melyik az Isten,
Aki haragjában megronthata ennyire téged!
Óh nyomorult Görögök, valaha félisten atyáknak
Ellágyult fiaik! mi dicső s mely isteni példák
Vagynak előttetek atyjaitoknak nyomdokaikban.
Törjetek, elvetemedtek! azoknak utánok az ősi
Díszt szaporítani: mert nem elég nemes atyja nevével
Büszkélkednie senkinek, aki az ősi derékség
Tiszteletét örökül meg nem nyeri. Erre pediglen
Szerencsét óhajt mindenki tinektek előre;
S atyjaitok nevökért, valamit csak kérni akartok,
Engedik Istenitek. Kezdjétek bátran az útat,
Melyre Georgiadesz vezetett, az ezüstidő útját!