A lap feldolgozottságának foka

A fogoly (Mihail Lermontov)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A fogoly
szerző: Mihail Jurjevics Lermontov, fordító: Szabó Endre

Nyissátok ki tömlöczömet
     Hadd süssön a nap reám,
Hadd látom meg kedvesemet
     És fekete paripám.
Ha kijutok a szabadba:
Kedvesemnek csókot adva
     Hű lovamra felkapok
     S a pusztán elvágtatok.

Hej, magas a tömlöcz-ablak
     S vas van ajtaján körül,
Kedvesem meg messze lankad,
     Teremében[3] otthon ül.
S jó paripám - óh beh féltem! -
Gazdátlanul jár a réten,
     Száguldoz kantár ne'kül...
     A sörénye zúg, repül...

Vagyok elhagyatva, árva,
     Puszta fal fog mindenütt,
A mécs pislogó világa
     Árnyat vet csak, nem derűt.
A rideg mély némaságban
Csak egy lomha változás van:
     Ajtómnál neszt hallhatok:
     Az őr jár-kel szótlan ott...