A figyelmeztető
Aki az ember-névre méltó
egy sárga Kígyót hord szivében,
mint trónon, és szól a kevély szó:
„Akarom!” s rá az ember: „Én nem!”
Ha átkarol csókok csalitján
egy vízitündér, vagy szatír-lány,
sziszeg a Kígyó: „Kötelesség!”
Ha verselsz, s véred kéjre gerjed,
márványt csiszolsz, s nyesed a kerted,
sziszeg: „Megéred-é az estét?”
Őtőle semmi meg nem óhat,
hiába hí a vágy, a távol,
el nem futhatsz e bús kígyónak
kegyetlen és intő szavától.