Ugrás a tartalomhoz

A fellegek miséje

A Wikiforrásból
A fellegek miséje
szerző: Émile Verhaeren, fordító: Kosztolányi Dezső

A tél egén sok kósza felleg.
És úgy ragyog a hold karéja,
mint zöld-arany fényű paténa...
A fellegek áldozni mennek.

Halkan, búsan lebegnek által,
az égbolt kórusán haladnak.
Titokzatos sok templomablak
világít messze, tompa lánggal.
 
A zaklatott éj félve néz le
és látja lenn a víztükörben,
amint megindul s tovaröppen
a fellegek fehér miséje.