A fejér egerecske
szerző: Kis János
Egy különös egerecske,
Fejér mint a fejér kecske
S mint a hó, egyszer élt;
Síma atlasz volt a bőre
Selyemnél puhább a szőre,
S alig ért még egy télt.
"Fiam! éltünk ellenségi,
Mond egyszer az anyja néki,
Legyenek tudtodra:
Féld éjjel nappal a macskát,
Kivált téged könnyen meglát,
Vigyázz hát magadra.
A bagolytól is óvd magad,
Mert jaj néked ha elragad,
S körmébe fogsz jutni. -
"Anyám ne legyen rám gondja,
A kevély kölyök ezt mondja,
Tudom, mint kell futni."
Egykor holmit vacsorára,
Hogy kapjon, kimegy s tudtára
Anyjának nem adja,
Örűl, mert gazdag prédát kap,
De tüstént egy bagoly lecsap,
S körmébe ragadja.
Jaj, jaj, melly esztelen voltam!
Így kiált, hogy nem hajoltam
Anyám intésére! -
De hiába kiáltozott,
A bagoly nem szánakozott,
S egyben járt végére.