A fejér egerecske

A Wikiforrásból
A fejér egerecske
szerző: Kis János

Egy különös egerecske,
Fejér mint a fejér kecske
   S mint a hó, egyszer élt;
Síma atlasz volt a bőre
Selyemnél puhább a szőre,
   S alig ért még egy télt.

"Fiam! éltünk ellenségi,
Mond egyszer az anyja néki,
   Legyenek tudtodra:
Féld éjjel nappal a macskát,
Kivált téged könnyen meglát,
   Vigyázz hát magadra.

A bagolytól is óvd magad,
Mert jaj néked ha elragad,
   S körmébe fogsz jutni. -
"Anyám ne legyen rám gondja,
A kevély kölyök ezt mondja,
   Tudom, mint kell futni."

Egykor holmit vacsorára,
Hogy kapjon, kimegy s tudtára
   Anyjának nem adja,
Örűl, mert gazdag prédát kap,
De tüstént egy bagoly lecsap,
   S körmébe ragadja.

Jaj, jaj, melly esztelen voltam!
Így kiált, hogy nem hajoltam
   Anyám intésére! -
De hiába kiáltozott,
A bagoly nem szánakozott,
   S egyben járt végére.