A farkasok

A Wikiforrásból
A farkasok
szerző: Alekszej Konsztantyinovics Tolsztoj, fordító: Szabó Endre

- Népies ballada -

Mikor este a falun
Elhallgat a nóta,
És fehér köd száll le a
Faluvégi tóra,
Az erdőből farkasok
Kullognak ki... Hát azok
Mit akarnak? Préda után mennek.

Hét farkas jön - s legelől a
Nyolczadik, - az ordas,
Furcsán kullog azután
Legvégül egy borzas,
Ez hát a kilenczedik,
Sántikálva jár pedig
Ez az egy és bandukolva czammog.

Semmitől sem félnek ők,
Akármerre járnak,
Láttukra elnémul a
Szája a kutyáknak,
A parasztok hamarost
Imádságba fognak, - oszt'
Szorgalmasan hányják a keresztet.

A farkasok legelébb
A templomhoz mennek,
Aztán a pap udvarán
Járnak, tekeregnek,
Majd a csapszék ablakán
Befülelnek: hogyha tán
Szidalmakat hallhatnának onnan.

Foguk éles mint a tű,
Lángja van szemöknek - -
Harminczhárom kartácsot
Bak-sertével tölts meg
S lőjj közéjük - s elesik
Rá az első, majd pedig
Ő utána nyomba' valamennyi.

S mikor a nép reggeli
Kakas-szóra ébred,
Éppen kilencz vén asszony
Fekszik ottan, nézzed:
Az ordas van legelül,
S a társa is ott terül
Utolsónak... Oh Urunk, ne hagyj el!...