A fantázia
| A fantázia szerző: Kölcsey Ferenc |
Boríts el édes álmaiddal,
Szép hölgy, arany phanthasia!
Rengetvén gyönge karjaiddal,
Mint Amorát Idalia.
Bükkjeimnek biztos éjelében
Érzem balzamlehelleted',
'S a' fülmiléknek énekében
Szól hozzám bájos zengzeted.
Kebledben andalogva bírom
Ismét lyánkám' szerelmeit,
Kebledben andalogva sírom
Vesztésem' néma könyeit.
Váltó örömnek 's fájdalomnak
Így olvadván érzésiben,
A' bánatok kevésbé nyomnak,
'S a' szűk öröm szentté leszen.
Tekintetem hat a' jövőre,
S lehullnak a' kék kárpitok,
Merengve néz a' múlt időre,
'S újabb lángokra lobbanok.
A' szűk jelenlét szétröpíti
Kevés búját örömivel,
Ösvényimet virág teríti,
A' bal szerencsét szép lepel.
Így él a syphnő fellegében
Rengvén zephyr hűs szárnyain,
Leszáll, 1s szent berkek1 éjjelében
Kedvesnek olvad karjain.
Így él a' lepke rózsaszájjal
Csókolván Flora' kedvesét,
'S szerelme' ölében égi bájjal
Leéli boldog életét.