A földmíves Csontváz

A földmíves Csontváz szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

                       1

Sok hányódó bonctani képen,
─ Rakpartokon, hol por temet
Sok-sok avitt könyvtetemet,
S alusznak vén múmiaképpen ─,

Komorló, ódon rajzokon,
Mikben vén mesterek tudása
Él, és noha bús dolgok mása
Mind, a Szépséggel is rokon,

  Láthatni ─ s tépőbb gyötrelemmel
Kél bennünk titkos borzadás ─,
Hogy földmíves módjára ás
Rajtuk a Csontváz s Nyúzott Ember.

                       2

E földből, mit feltúrtatok,
Bús, nyűtt kedvű paraszti horda,
Míg megfeszül csigolya s borda,
S görnyednek a gyalult tagok,

Mondjátok, hullaházi csürhe,
Mily fukar aratást csikar
Munkátok, s mily búzát takar?
Mily úrnak? és micsoda csűrbe?

Azt akarjátok (nemezis
Vad és nyílt szimbólumaképpen!)
Mutatni, hogy a sír gödrében
Sincs nyugvás ─, hogy hazug ez is?

Hogy az Enyészet is elárul?
S minden, a Halál is csaló?
S hogy jaj! majd örökkévaló
Robotban, míg elénkbe tárul

Az ismeretlen tartomány,
Ott is, makacs rögöt kell törnünk
S talpunk véresre felgyötörnünk
A lomha ásók vasfokán?