A földmíves és gyermekei

A földmíves és gyermekei szerző: Jean de La Fontaine, fordító: Kosztolányi Dezső

Dolgozzatok mindig, verejtékezve, vágyón,
a pénz maga édeskeveset ér.
Egy gazdag földmíves, már a halálos ágyon,
fiait hívja, s titkon így beszél:
"Ne adjátok el, mond, soha e földet,
mit apáitok is úgy örököltek:
mert kincs van rejtve benn a mélyen,
hol, nem tudom, de rajta csak serényen,
majd megleli, ki dolgozni nem gyarló.
Már kora nyárban neki lássatok,
kapáljatok és folyton ássatok,
viruljon ki a tarló."
Az apa meghalt, s minden koron át
forgatták a fiúk a boronát.
S az év végén a föld többet terem.
A kincsnek hűlt helye. De végtelen
bölcs ayjuk volt, mert bárha nincs
a mondott kincs, a munka kincs.