A lap feldolgozottságának foka

A dudoló

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A dudoló
szerző: Karinthy Frigyes
Nyugat 1910. 24. szám

Én egy keritésnél megálltam
Ahol az ucca véget ért -
A másik oldalon kísért
Árnyékom, gyáván és ziláltan,
Mint egy éhes kutya
Kilógó nyelvvel lohogott az árnyék -
Te éhes, kósza kuvasz, kócos kutya te
Te piszkos, rühes, fekete eb, mi dolog?
Én árnyékom, fekete árnyék
Én bánatom, fekete bánat,
Hallod-e, menj, most dudolok.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Hallod-e, mindjárt beléd rugok ám
Szennyes bánat-kutya, te dög.
Tátogó torkod mit nyöszörög
Mit kuncsorogsz úgy az ember után?
Nem hallod, dudolok -
Most nem dobok húst a szivemből,
Még minden jóra fordul e ferde világon
És a szivem most csendben zakatol
És várnak egy puha szobába
És szeret, akit szeretek
És verkli nyekereg valahol.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Hallottad, nem igaz, hogy akkora baj van
Nem is vagyok oly szörnyü szegény;
Nem igaz, lehet asszony enyém -
És van zene a verkli-zsivajban.
Van nálam arany
Hallod, lesz aranyom és nékik arany
Majd megmagyarázza helyettem
Hogy jó vagyok s igazat akartam
S hogy úgy igaz, ahogy én mondom,
S hogy az én arcom a helyes arc
Nap sugarában, dörgő zivatarban

Dudolva.
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

Isten balekje: szivem, az éjbe
Hadd abba tremoló táncod -
Hogy dübörögnek a láncok
Ott lenn a biborszinü mélybe!
Ki küldött engem ide
Gurba csomókat bontani bénán
Főd alá nyomni ki akarja fejem?
Gödrök felé ki lökdös, gáncsot ki gurít durva röhejjel?
Hahó! nem játszom ezt a furát!
Hahó! ez nagyon buta játék.
Hahó! ki a földből a fejjel!

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Ákáclombos
Temetőbe pihenni.)

E habarék föld tetején
Mint parafa, ugy libegek
Haloványzöld ligetek
Libegnek a hegy peremén.
Se alatta, se fölötte:
Alatta sötét, fölötte hideg -
Ó föld felszine, forró, fényszinü felszin
Dolgok teteje, te puszta, te pőre
Taraja víznek, kérge a fának
És jaj, gonosz tartalmak takarója
Szeretőm sima és puha bőre.

Dudolva
(Kár volna még meghalni
Szeretőmet itthagyni
Győrvárosi gyöngyvirágos
Akáclombos
Temetőbe pihenni.)