A debreceni első kalendáriomba, melyből az időjövendölés kimaradt
szerző: Fazekas Mihály
Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap?
Nem nagy országban, de csak egy megyében:
Ily kevésről is nyomosan felelni
Senkise tudna.
Hát az esztendő lefolyása millyen
Változásokkal fog előhaladni?
Mely'k hazug lélek meri azt előre
Sorba leírni?
A boszorkány, a levegői sárkány,
Tátos és tündér, kik az ostobáknak,
A setétbenn űlt babonás világban,
Bábjai vóltak,
Szent hevétől a szabad értelemnek
Mind elolvadtak, valamint az ablak
Zúzmarázból egy hideg éjtszakán nőtt
Cifra virági.
Óh, dicső nemzet! Te! ki hajdanában,
A vitéz korbann, egekig ragyogtál,
A világosság kiderült korában
Éjbe maradnál?
Nem! dehát tőlünk ne reménylj, ne kívánj
Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel
Mégse szűnjünk meg csalogatni a még
Gyenge hitűket.
A nap és hold s a nagy üregbe forgó
Csillagok közzűl bizonyos, hogy egy is
A teremtőtől kiszabott határát
Át nem ugordja.
Hogy tehát a tél, tavasz, a meleg nyár
És az ősz mely'k nap jön elő, s mikor lesz
Hóld világának bizonyos negyedként
Fogyta, telése,
Mint fogyatkoznak meg a hóld vagy a nap
És mikor pontban - ki lehet tanúlni
Rendes útjokból. De mivel nem értünk
Így az időhöz:
Végyük el használt mai jó napunknak,
Holnapunk gondját az egekre bízván,
Várjuk el vígan; de azért kezünket
Öszve ne dugjuk!
Társaságunknak ne legyünk heréi,
És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja
Nem velünk együtt keresett vagyonját
A takarékos.
Munka, gondosság! ezek, amik által
Várhatunk vídám napokat napunkra;
S nem szorúlunk a panaszos kenyérért
Más küszöbéhez.