A dalnokot hagyjátok

A dalnokot hagyjátok!... szerző: Garay János

A dalnokot hagyjátok!
S hagyjátok álmait –
A dalnok álmodásin
Nincsen gúnyolni mit.

Csak legyetek ti ébren,
Csak föllengjen fen ő, –
Álmaiban egybefolynak
A mult, jelen s jövő.

Csak hordjátok ti híven
A hon ügyét, baját;
Ti vállon, ő a szívben,
Hordozza a hazát.

Ti gomblyukra füzétek
A hon három szinét;
ü hiv szivébe véste
Szentségül szent nevét;

S midőn szabadság s jobblét
Zászlótokon lebeg
Legyen szabadság s szebblét,
Miért ő hőn eped.

A dalnokot hagyjátok!
S hagyjátok álmait –
S melynél egyébbel nem bír,
A szív oltárait.

A dalnok álmodásit
Szellemkéz rezgi át;
Dalába hangot és szót
Isten sugalma ád.

Mert a dalban istenség van,
S mint él az, él a dal
A népnek örömével,
A nép fájdalmival.

A dalnokot hagyjátok!
Hagyjátok álmait, –
A költő álmodása
Megtermi magvait.